(1)

Az Unió és a belső piac működése a vámunión alapul. A gazdálkodók és az uniós vámhatóságok érdekében egyaránt a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) egyetlen jogi aktusban, az Uniós Vámkódexben foglalta egybe a korábban különböző jogi aktusokban szereplő vámjogszabályokat. Az említett rendelet tartalmazza egyrészt az Unió és az Unió vámterületén kívüli országok vagy területek közötti áruforgalommal kapcsolatban uniós szinten bevezetett tarifális intézkedések és egyéb intézkedések végrehajtásának biztosítását szolgáló általános szabályokat és eljárásokat, másrészt a behozatali vámok beszedésére vonatkozó rendelkezéseket. A tagállamok vámhatóságai felelősek az említett szabályok olyan operatív feladatok révén történő végrehajtásáért, mint a vámeljárások alkalmazása, a kockázatelemzések és ellenőrzések elvégzése, valamint – a vámjogszabályok megsértése esetén – a szankciók alkalmazása.

(2)

A 952/2013/EU rendelet végrehajtása számos területen hiányosságokat tárt fel. E hiányosságok közé tartoznak a következők: nem megfelelő vagy nem hatékony fellépés az Unió és polgárai vámjogszabályoktól eltérő uniós szakpolitikák által meghatározott, árukra vonatkozó nem pénzügyi kockázatokkal szembeni védelmének biztosítását illetően; a vámhatóságok korlátozott kapacitása arra, hogy hatékonyan kezeljék a harmadik országból távértékesítés (e-kereskedelmi ügyletek) útján importált áruk növekvő mennyiségét; a 952/2013/EU rendelet által létrehozott informatikai rendszerarchitektúra korlátozott kapacitása a vámeljárások annak érdekében történő digitalizálására, hogy lépést tartson a technológiai fejlődéssel, és különösen az adatok hasznosításán alapuló technológiákkal; valamint a vámunió hatékony irányítási struktúráinak hiánya, ami a tagállamokban eltérő gyakorlatokhoz és a vámszabályok nem egységes végrehajtásához vezetett. Ezek a hiányosságok a vámunió és ezáltal a belső piac megfelelő működését gátló akadályok kialakulásához vezetnek a belső és külső kockázatok és veszélyek miatt.

(3)

Helyénvaló, hogy a vámjogszabályok figyelembe vegyék a globális kereskedelmi minták, a technológia és az üzleti modellek gyors fejlődését, valamint az érdekelt felek, köztük a vállalkozások, a fogyasztók és a lakosok igényeit. Ezért a 952/2013/EU rendeletet számos tekintetben módosítani kell. Az áttekinthetőség érdekében az említett rendeletet célszerű hatályon kívül helyezni és új rendelettel felváltani.

(4)

A vámunió célkitűzéseinek eléréséhez szükséges hatékony eszközök biztosítása érdekében felül kell vizsgálni, egyszerűsíteni és harmonizálni kell számos olyan szabályt és eljárást, amely az áruk Unió vámterületére történő beszállításának vagy onnan való kiszállításának módját szabályozza. Modern és integrált interoperábilis elektronikus szolgáltatásokat kell biztosítani a vámjogszabályok végrehajtása szempontjából releváns információk gyűjtéséhez, feldolgozásához és egymás között történő megosztásához, nevezetesen az Európai Unió vámadatközpontja révén (a továbbiakban: az uniós vámadatközpont). A vámunió meghatározott területeken történő koordinált irányításához szükséges kapacitást biztosító központi, operatív szervként létre kell hozni az Európai Unió Vámhatóságát (a továbbiakban: az uniós vámhatóság).

(5)

A 952/2013/EU rendelet elfogadása óta a vámhatóságok szerepe átalakult, és egyre inkább kiterjed a vámfelügyelet hatálya alá tartozó árukra vonatkozó követelményeket megállapító uniós és nemzeti jog alkalmazására, különös tekintettel az árukra vonatkozó azon nem pénzügyi követelményekre, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy az ilyen áruk belépjenek a belső piacra és ott mozogjanak. Az ilyen nem pénzügyi követelmények száma az évek során exponenciálisan nőtt, összhangban az uniós vállalkozások és lakosok növekvő elvárásaival a biztonság, a védelem, a fogyatékossággal élő személyek számára való akadálymentesítés, a fenntarthatóság, az emberi, állati és növényi egészség és élet, a környezet, valamint az emberi jogok és a szellemitulajdon-jogok, továbbá az uniós értékek védelme tekintetében. Új eszközök, például az (EU) 2024/1781 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) által létrehozott digitális termékútlevél bevezetésére van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a vámhatóságok által a termékekkel kapcsolatban alkalmazott, e rendeletben meghatározott jogszabályok továbbra is megfeleljenek az említett elvárásoknak. Ezért figyelembe kell venni a nem pénzügyi kockázatok növekvő számát és összetettségét azáltal, hogy a vámhatóságok küldetésében külön meg kell említeni a közérdekek e hatóságok hatáskörén belül megvalósuló, és adott esetben más hatóságokkal szoros együttműködésben történő védelmét.

(6)

A vámhatóságok szerepének és a működésük keretéül szolgáló üzleti modelleknek az alakulása fényében, valamint annak érdekében, hogy a vámhatóságok egységesen járjanak el és hozzájáruljanak a belső piac zavartalan működéséhez, a céljaik és feladataik konkrétabb kijelölésével pontosabban meg kell határozni a vámhatóságok által teljesítendő küldetést. Emellett a – különösen a mesterséges intelligencia tekintetében megmutatkozó – gyors technológiai fejlődés jelentős hatással lesz a vámhatóságok tevékenységeire, többek között a valós idejű kockázatelemzés területén.

(7)

A küldetésük teljesítésére való törekvésük során a vámhatóságoknak emellett költséghatékonyságra kell törekedniük, mégpedig a párhuzamosságok elkerülésével, valamint a vámeljárások eredményességének és a kapcsolódó erőforrások hatékony uniós és nemzeti szintű felhasználásának az előmozdítása révén. Gyűjteniük és elemezniük kell a releváns információkat, és azokat meg kell osztaniuk egymással a tényadatokon alapuló döntéshozatal támogatása érdekében. A belső piaci szükséghelyzeti üzemmódnak az (EU) 2024/2747 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) összhangban történő aktiválása esetén a vámhatóságok hozzájárulhatnak a válság szempontjából releváns áruk áramlásához.

(8)

Helyénvaló e rendeletben fenntartani az arra az uniós áruforgalomra alkalmazandó vámjogszabályok egyes rendelkezéseire vonatkozó jogi keretet, amelyet a vámterületnek a 2006/112/EK (6) vagy az (EU) 2020/262 (7) tanácsi irányelv hatálya alá tartozó részei, valamint azon részei között folytatnak, amelyekre az említett irányelvek nem alkalmazandók, illetve az e terület azon részei közötti uniós áruforgalomra alkalmazandó vámjogszabályok egyes rendelkezéseire vonatkozó jogi keretet, amelyekre az említett irányelvek nem alkalmazandók. Figyelembe véve azt, hogy az érintett forgalmazott áruk uniós áruk, továbbá figyelembe véve az említett, Unión belüli áruforgalomra vonatkozó intézkedések fiskális jellegét, indokolt megfelelő egyszerűsítéseket bevezetni az ilyen árukra alkalmazandó vámalakiságok tekintetében.

(9)

A 952/2013/EU rendeletben szereplő bizonyos fogalommeghatározásokat ki kell igazítani e rendelet tágabb hatályának figyelembevétele, az egyéb uniós jogi aktusokban foglalt fogalommeghatározásokkal való összehangolásuk, valamint a különböző ágazatokban eltérő jelentéssel bíró terminológia pontosítása érdekében. A vámjogszabályokba új fogalommeghatározásokat kell bevezetni a vámeljárásokban részt vevő egyes szereplők szerepének és felelősségi körének tisztázása érdekében. A vámfelügyelet megerősítése érdekében az új fogalommeghatározások értelmében az importőrnek és az exportőrnek kell felelősséggel tartoznia a vámhatóság felé az általuk kezelt áruk megfelelősségét illetően, többek között a pénzügyi és a nem pénzügyi kockázatok tekintetében, a termékspecifikus jogszabályoknak megfelelően. A „távértékesítő importőr” új fogalmát illetően az új fogalommeghatározásoknak biztosítaniuk kell egyrészt azt, hogy egyes esetekben – mégpedig az Unión kívülről történő online értékesítéssel összefüggésben – a fogyasztó helyett valamely gazdálkodó minősüljön importőrnek és köteles legyen vállalni a megfelelő felelősséget, másrészt pedig azt, hogy az érintett gazdálkodó – az áruknak az Unió vámterületére való belépésekor, vagy azoknak az onnan való kilépésekor – köteles legyen megfelelni a vámhatóságok által alkalmazott releváns jogszabályoknak és egyéb jogszabályoknak, és hogy e megfelelésről megadja vagy rendelkezésre bocsássa, valamint megőrizze az azt igazoló megfelelő nyilvántartásokat. Indokolt új fogalommeghatározásokat bevezetni a vámfelügyeletre, a kockázatkezelésre és a vámellenőrzésekre vonatkozó rendelkezések tágabb hatályával kapcsolatban is. Azt is egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben az uniós vámjogszabályokban szereplő fogalommeghatározások nemzetközi megállapodások vámügyi rendelkezéseire hivatkoznak, ezekbe azok a vonatkozó többoldalú környezetvédelmi megállapodások is beletartoznak, amelyeknek az Unió és a tagállamok részes felei, amennyiben ez utóbbi megállapodások az áruk megfelelőségét szabályozzák.

(10)

A vámok, a héa és a jövedéki adó beszedése, valamint a vámjogszabályok alkalmazása terén betöltött hagyományos szerepükön túl a vámhatóságok döntő szerepet játszanak a vámügyekre vonatkozó egyéb uniós jogi aktusok és adott esetben más releváns nemzeti jogszabályok érvényesítésében is. Be kell vezetni „a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok” fogalommeghatározását annak érdekében, hogy hatékony keret jöjjön létre az árukra vonatkozó, az említett jogi aktusokban megállapított konkrét követelmények alkalmazásának és felügyeletének szabályozására. A vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok fogalomnak ki kell terjednie a következő okokból indokolt intézkedésekre: a közerkölcs, a közrend vagy a közbiztonság, az emberek, az állatok vagy a növények egészségének és életének védelme, a környezet védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értékkel rendelkező nemzeti kincsek védelme és az ipari vagy kereskedelmi tulajdon oltalma, és az egyéb közérdekek védelme, ideértve a kábítószer-prekurzorok, a bizonyos szellemi tulajdonjogokat megsértő áruk és a készpénz ellenőrzését is, valamint a kereskedelempolitikai intézkedésekre, a halászati védelemmel és gazdálkodással foglalkozó intézkedésekre, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 215. cikke alapján elfogadott korlátozó intézkedésekre is. A tilalmakra és korlátozásokra vonatkozó nemzeti listák közötti eltérések jelentős nehézségeket okoznak a több tagállamba irányuló behozatal vonatkozásában. A kereskedelem és a vámellenőrzések működésének megkönnyítése érdekében fontos, hogy az Unió dolgozzon a tilalmakra és korlátozásokra vonatkozó nemzeti listák fokozatos harmonizálásán. Továbbá fontos harmonizált fogalommeghatározásokat elfogadni az akkor alkalmazott jogi szakkifejezések esetében, amikor a tilalmak és korlátozások előírásának célja az eltérő tagállami értelmezések elkerülése.

(11)

A jogi egyértelműség növelése érdekében módosítani kell a vámhatósági döntésekre vonatkozó bizonyos szabályokat. Először is helyénvaló egyértelművé tenni, hogy vámhatósági döntés meghozatala tekintetében a kérelmező letelepedési helye szerinti illetékes vámhatóság rendelkezik illetékességgel, mivel a letelepedés helye az a fő elv, amely alapján bizonyos gazdálkodók bizonyos feltételek mellett és egy előre meghatározott időkereten belül, amelyek felülvizsgálat tárgyát képezik, élhetnek az e rendelet által bevezetett egyszerűsítések előnyeivel, és letelepedési helyükön fizethetik meg a vámokat. Másodszor, a teljesség és a jogi egyértelműség érdekében be kell vezetni egy 30 napos határidőt, amelyen belül a kérelmezőnek kiegészítő információkat kell szolgáltatnia a vámhatóságok részére azokban az esetekben, amikor e hatóságok megítélése szerint a vámhatósági döntés iránti kérelem nem tartalmazza az összes előírt információt.

(12)

Tisztázni kell, hogy milyen következményekkel jár, ha a vámhatóság a meghatározott határidőn belül nem hoz döntést a kérelemre válaszul. Meg kell állapítani azt az elvet is, hogy az ilyen esetekben úgy kell tekinteni, hogy a kérelem elutasító döntés tárgyát képezi, és hogy a kérelmező a vámhatósági döntésekre vonatkozó általános szabályokkal összhangban fellebbezést nyújthat be.

(13)

Amint azt az Európai Számvevőszék a „Vámellenőrzések: az elégtelen harmonizáció árt az Unió pénzügyi érdekeinek” című, 4/2021. sz különjelentésében és a 952/2013/EU rendelet végrehajtásának értékelésében kiemelte, az is kívánatos lenne, hogy a vonatkozó rendelkezések megerősítésével kezeljék a vámhatósági döntésekben meghatározott kritériumoknak való megfelelés és az azokban meghatározott kötelezettségek teljesítése egységes nyomon követésének hiányát. Egyrészt a vámhatósági döntések jogosultjainak azontúl, hogy megfelelnek a vonatkozó döntésekben meghatározott kötelezettségeknek, folyamatosan nyomon is kell követniük azok betartását, továbbá gondoskodniuk kell egy olyan belső szervezet létrehozásáról, amelynek keretében az ilyen önellenőrzési tevékenységek megelőzhetik, mérsékelhetik vagy orvosolhatják a vámeljárásaikban előforduló esetleges hibákat. Másrészt a vámhatóságoknak rendszeresen nyomon kell követniük a vámhatósági döntéseknek az ilyen döntéseknek az Unió vámterületén letelepedett jogosultjai általi végrehajtását – különösen akkor, ha az említett jogosultakat kevesebb mint három éve hozták létre, és ezért potenciálisan nagyobb valószínűséggel jelent kockázatot –, annak biztosítása érdekében, hogy a jogosult teljesítse az adott döntésben megállapított kötelezettségeket. Amennyiben a vámhatóságok tudomást szereznek arról, hogy valamely vámhatósági döntés jogosultja már nem felel meg az adott döntésben meghatározott kritériumoknak, illetve nem teljesíti az abban meghatározott kötelezettségeket, indokolatlan késedelem nélkül megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az alkalmazandó szabályokkal összhangban. Ez különösen fontos abban az esetben, ha ezek a személyek olyan különleges státussal rendelkeznek, mint az engedélyezett gazdálkodó státus vagy a megbízható ellenőrzött gazdálkodó státus, és ezért a vámeljárások során bizonyos könnyítésekre jogosultak. Emellett az uniós szintű kockázatkezelés megerősítése érdekében a vámhatóságoknak egyrészt értesíteniük kell az uniós vámhatóságot minden, kérelem alapján hozott vámhatósági döntésről, másrészt tájékoztatniuk kell azt a nyomonkövetési tevékenységekről annak érdekében, hogy a szóban forgó információkat figyelembe lehessen venni kockázatkezelési célokból.

(14)

A vámhatóságok által kérelemre és bizonyos feltételek mellett elfogadott, kötelező érvényű tarifális felvilágosításra vonatkozó döntések (a továbbiakban: KTF-döntések) és kötelező érvényű származási felvilágosításra vonatkozó döntések (a továbbiakban: KSZF-döntések) mellett az (EU) 2024/1072 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (8) bevezette a vámjogszabályokba a kötelező érvényű vámérték-megállapítási felvilágosításra vonatkozó döntéseket (a továbbiakban: KVF-döntések) is. A vámjogszabályok felhasználóinak érdekében helyénvaló ugyanabban a jogi aktusban meghatározni a kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó döntések e három típusára vonatkozó szabályokat.

(15)

Egyértelműbben meg kell határozni az Unió vámterületére belépő és onnan kilépő árukért felelős személyek jogait és kötelezettségeit. A rendszeres vámügyi műveleteket végző személyeknek továbbra is a letelepedési helyük szerint illetékes vámhatóságnál kell nyilvántartásba vetetniük magukat. Az egyszeri nyilvántartásba vételnek az egész vámunióra érvényesnek kell lennie, ugyanakkor az adatokat naprakészen kell tartani. A gazdálkodókat ezért kötelezni kell arra, hogy tájékoztassák a vámhatóságokat a nyilvántartási adataikban bekövetkező bármely változásról. Az Unió vámterületére belépő és onnan kilépő árukért felelős személyeknek biztosítaniuk kell, hogy az áruk megfeleljenek az alkalmazandó jognak, ideértve a lakosok biztonságát és védelmét szolgáló szabályokat, valamint az emberek, állatok vagy növények egészségét és életét, a környezetet vagy a fogyasztókat érintő kockázatok megelőzésére irányuló jogszabályoknak, például az általános termékbiztonságról szóló (EU) 2023/988 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (9), a termékfelelősségről szóló (EU) 2024/2853 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (10), valamint a piacfelügyeletről és a termékek megfelelőségéről szóló (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (11). Meg kell állapítani továbbá az importőr kötelezettségeit is, különös tekintettel az Unió vámterületén való letelepedés kötelezettségére és az e kötelezettség alóli kivételekre. E kötelezettségeknek követniük kell az Unióban letelepedett nyilatkozattevőre irányadó hatályos szabályokat. Hasonlóképpen meg kell állapítani az exportőr kötelezettségeit is.

(16)

Amennyiben az árukat távértékesítés útján értékesítő vagy az áruk távértékesítését elősegítő személy jelzi, hogy importőrként jár el, az adott személynek biztosítania kell, hogy az áruk megfeleljenek a vámhatóságok által a termékek uniós belső piacon történő forgalomba hozatalára alkalmazott vámjogszabályoknak és egyéb jogszabályoknak.

(17)

Azon gazdálkodók számára, akik vagy amelyek megfelelnek bizonyos ahhoz szükséges kritériumoknak és feltételeknek, hogy a vámhatóságok szabálykövető és megbízható gazdasági szereplőnek minősítsék őket, megadható az engedélyezett gazdálkodó státus, amely által e gazdálkodók a vámeljárások során könnyítésekre lesznek jogosultak. Noha biztosítja az uniós kereskedelem nagy részét bonyolító gazdasági szereplők megbízhatóságát, az engedélyezett gazdálkodókra vonatkozó rendszer felmutat bizonyos hiányosságokat, melyekre a 952/2013/EU rendelet értékelése és a Számvevőszék megállapításai hívták fel a figyelmet. Ezen – különösen az engedélyezett gazdálkodók megfelelésének nyomon követésével kapcsolatos kihívásokat és az eltérő nemzeti gyakorlatokat érintő – aggályok kezelése érdekében módosítani kell a vonatkozó szabályokat, és ennek keretében be kell vezetni egy olyan kötelezettséget a vámhatóságok számára, miszerint legalább háromévente ellenőrizniük kell az említett megfelelést.

(18)

A vámeljárásoknak és a vámhatóságok működési módjának a változásai új partnerség kialakítását teszik szükségessé a vámhatóságok és a gazdálkodók között, nevezetesen a megbízható ellenőrzött gazdálkodók rendszerének a bevezetését. A megbízható ellenőrzött gazdálkodóvá válás kritériumainak és feltételeinek az engedélyezett gazdálkodó státusra vonatkozó kritériumokra kell épülniük, emellett azt is biztosítaniuk kell, hogy a gazdasági szereplő átláthatónak minősüljön a vámhatóságok számára. Ezért helyénvaló előírni, hogy a megbízható ellenőrzött gazdálkodók biztosítsanak hozzáférést a vámhatóságok számára a megfelelésüket és az áruik mozgását nyilvántartó elektronikus rendszereikhez, feltéve, hogy ez a hozzáférés arányos és feltétlenül szükséges. Az említett átláthatóságnak bizonyos előnyökkel kell járnia, amelyekbe beletartozhat egyrészt az a lehetőség, hogy az árukat a vámhatóságok nevében – azok aktív beavatkozása nélkül – átengedjék, kivéve, ha a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok az áru átengedése előtti jóváhagyást írnak elő, másrészt az, hogy elhalasztható legyen a vámtartozás megfizetése. A megbízható ellenőrzött gazdálkodó státus nem adható meg olyan személyeknek, akik vagy amelyek ismételten vagy súlyosan megsértettek a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályokat.

(19)

A vámunió integritásának és a megbízható ellenőrzött gazdálkodó státus tagállami vámhatóságok általi következetes alkalmazásának biztosítása érdekében létre kell hozni egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi az uniós vámhatóság és a Bizottság számára, hogy beavatkozzanak arra utaló jelek esetén, hogy a megbízható ellenőrzött gazdálkodó státussal rendelkező gazdasági szereplő nem felel meg a követelményeknek. Az említett mechanizmusnak lehetővé kell tennie az uniós vámhatóság számára, hogy – az illetékes vámhatóságokkal együttműködve – ellenőrizze a megbízható ellenőrzött gazdálkodó státushoz kapcsolódó követelményeknek való megfelelést, különösen akkor, ha a gazdasági szereplő letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő valamely tagállamnak észszerű kétségei vannak a gazdasági szereplő megfelelését illetően. E mechanizmus elengedhetetlen a megbízható ellenőrzött gazdálkodó státus jogellenes alkalmazásának megelőzéséhez, valamint az Unió vámterületére „kiskapukon” át történő behozatal megakadályozásához. Az érvényesítés terén mutatkozó különbségek megelőzése érdekében, amennyiben a letelepedés helye szerinti tagállam nem jár el időben vagy megfelelő módon, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy beavatkozzon egy olyan végrehajtási jogi aktus elfogadása révén, amelyben kötelezi az adott tagállamot a megbízható ellenőrzött gazdálkodó státus felfüggesztésére vagy visszavonására.

(20)

A távértékesítésre szolgáló vámraktár üzemeltetésének lehetősége a távértékesítésre vonatkozó egyéb rendelkezésekkel és egyszerűsítésekkel ötvözve várhatóan ösztönözni fogja azt, hogy az árut csomagok helyett nagy tételben tárolják, könnyebben kezelhetővé téve az egyedi csomagok áramlását a vámhatóságok számára. A távértékesítésre szolgáló vámraktárnak az értékesítés időpontjában gondoskodnia kell az áruk szabad forgalomba bocsátásáról, valamint a raktárból való kiszállításukról, ami azt jelenti, hogy az áruknak a raktárban való elhelyezésük időpontjában meg kell felelniük azoknak a feltételeknek, amelyek akkor lennének alkalmazandók rájuk, ha az adott időpontban az uniós piacon hoznák őket forgalomba. A vámhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a vámraktárban való nyilvántartásba vétel időpontjában ellenőrizzék, hogy a nagy tételben beszállított áruk megfelelnek-e az uniós piaci szabályoknak. Annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a nem megbízható gazdálkodók általi visszaélések, az említett távértékesítésre szolgáló vámraktár csak olyan gazdálkodók számára állhat rendelkezésre, amelyek a megbízható ellenőrzött gazdálkodó státus keretében megfelelnek a megbízhatósági kritériumoknak.

(21)

A vámeljárások változásai továbbá a vámjogi képviselők szerepének tisztázását is szükségessé teszik. Továbbra is lehetővé kell tenni mind a közvetlen, mind a közvetett képviseletet, de egyértelművé kell tenni, hogy az importőr vagy az exportőr közvetett képviselője az importőr vagy exportőr összes kötelezettségének teljesítését vállalja, amelyekbe nemcsak a vámtartozás megfizetésének vagy garantálásának kötelezettsége, hanem a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályoknak való megfelelés is beletartozik. Ezért a vámjogi képviselőknek az Unió vámterületén – ahol is az importőröket vagy az exportőröket képviselik – letelepedettnek kell lenniük, annak érdekében, hogy biztosított legyen a megfelelő elszámoltathatóság az importőrökre és az exportőrökre vonatkozó kötelezettségek pénzügyi és nem pénzügyi aspektusainak tekintetében. Az Unióban letelepedett közvetett vámjogi képviselő igénybevétele ezért elérhető és arányos alternatíva az Unióban kereskedelmi jelenléttel nem rendelkező importőrök és exportőrök számára. Ezen túlmenően a harmadik országokban letelepedett vámjogi képviselők számára továbbra is lehetővé kell tenni szolgáltatásaiknak az Unióban való nyújtását, amennyiben olyan személyeket képviselnek, akik vagy amelyek számára nem kötelező az Unió vámterületén való letelepedés.

(22)

A 2003/361/EK bizottsági ajánlás (12) értelmében vett mikro-, kis- és középvállalkozások létfontosságú szerepet játszanak az Unió külkereskedelmében, ugyanakkor az arányokat tekintve gyakran nagyobb adminisztratív és megfelelési terhekkel szembesülnek a vámügyi követelmények teljesítése során. Ezért fontos figyelembe venni sajátos helyzetüket, és támogatni azokat az intézkedéseket, amelyek – többek között egyszerűsített eljárások, egyértelmű iránymutatás és hozzáférhető vámjogi képviselet révén – megkönnyítik a megfelelést. Iránymutatásokat kell elfogadni a mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása céljából, elismerve az ilyen vállalkozások előtt álló egyedi kihívásokat, ugyanakkor megőrizve a külkereskedelmi folyamatok integritását és biztonságát az engedélyezett gazdálkodó státus és a megbízható ellenőrzött gazdálkodó státus alkalmazása során. Folyamatos erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy egyszerűsítsék és hozzáférhetőbbé tegyék az eljárásokat a mikro-, kis- és középvállalkozások számára, biztosítva az Unió külkereskedelmében betöltött alapvető szerepük könnyítését és előmozdítását.

(23)

Ahhoz, hogy valamennyi tagállamban biztosítva legyen a digitalizáció egységes szintje és az egyenlő versenyfeltételek melletti működés lehetősége a gazdálkodók számára, valamint a belső piac zavartalan működéséhez való hozzájárulás érdekében, létre kell hozni egy, vámügyi célokat szolgáló, központosított, biztonságos és a kibertámadásokkal szemben ellenálló elektronikus szolgáltatásokból és rendszerekből álló uniós vámadatközpontot. Az uniós vámadatközpontnak lehetővé kell tennie a vámjogszabályok végrehajtását, ideértve a következőket: vámalakiságok; vámellenőrzések; a vámtartozás, az uniós kezelési díj, a jövedéki adó és a héa kiszámítása és közlése; biztosítékkezelés; valamint az áruk vámügyi megfigyelése. Az uniós vámadatközpontnak emellett hozzá kell járulnia a vámhatóságok által alkalmazott egyéb uniós jogszabályok végrehajtásához. Biztosítania kell az ott kezelt adatok minőségét, integritását, nyomonkövethetőségét és letagadhatatlanságát, hogy a későbbiekben sem a feladó, sem a címzett ne vitathassa az adatcsere létezését. Az uniós vámadatközpontban történő adatkezelésnek meg kell felelnie a kiberbiztonságra és a személyes adatok kezelésére vonatkozó releváns szabályoknak. A Bizottságnak és az uniós vámhatóságnak a tagállamokkal közösen kell kialakítaniuk az uniós vámadatközpontot. A Bizottságot emellett meg kell bízni az uniós vámadatközpont fejlesztésével, működtetésével és karbantartásával is, és lehetővé kell tenni számára, hogy e feladatokat átruházhassa az uniós vámhatóságra.

(24)

Tekintettel az uniós vámadatközpont szerepére az Unióban vámügyi célokból kezelt adatok sértetlenségének és biztonságának szavatolásában, amely közérdeknek minősül és a társadalom alapvető érdekének tekinthető, védelemben kell részesíteni az uniós vámadatközpontban kezelt adatokat – beleértve az áruforgalommal, valamint az uniós és a nemzeti jog végrehajtásával kapcsolatos személyes adatokat és egyéb érzékeny adatokat – a hozzájuk való jogosulatlan hozzáféréssel, valamint a sértetlenségüket és biztonságukat fenyegető bármely más veszéllyel szemben. Ezért az Unió e tekintetben fennálló szuverenitásának biztosítása érdekében bizonyos feltételeket kell rendelni azon infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz, amelyeken keresztül az uniós vámadatközpont működik. E feltételek tiszteletben tartását bizonyítékokkal kell igazolni, a kritikus szolgáltatások esetében pedig fontos, hogy ezeket a bizonyítékokat a természetes és a jogi személyek uniós vagy nemzeti jog szerinti biztonsági ellenőrzése egészítse ki. Ezen túlmenően az uniós vámadatközpontot a lehető legnagyobb mértékben úgy kell kialakítani, hogy elkerülhető legyen a beszállítótól való függés.

(25)

Az uniós vámadatközpont megbízhatóságának, interoperabilitásának és hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében fontos, hogy annak fejlesztése és karbantartása megfeleljen a szoftverfejlesztés, a rendszertesztelés, a kísérleti bevezetés és az elfogadási eljárások terén nemzetközileg elismert szabványoknak és bevált gyakorlatoknak. Ez magában foglalja az átfogó funkcionális és nem funkcionális tesztelést, a reprezentatív érdekelt felek bevonásával megvalósított strukturált kísérleti bevezetési szakaszokat, valamint a teljesítmény, a megfelelés és a biztonság validálására szolgáló, egyértelműen meghatározott elfogadási kritériumokat. Ezen intézkedések célja annak biztosítása, hogy a rendszer Unió-szerte támogatni tudja a harmonizált vámalakiságokat, és megfeleljen a tagállamok és a gazdálkodók operatív igényeinek.

(26)

Az uniós vámadatközpont megvalósítására irányuló tevékenységeknek olyan intézkedéseket is magukban kell foglalniuk, amelyek biztosítják az adatközpont folyamatos rendelkezésre állását és működését, még súlyos válság esetén is. Az üzletmenet-folytonossági intézkedéseknek magukban kell foglalniuk különösen a redundanciát, a feladatátvételi mechanizmusokat és az adathelyreállítási protokollokat, valamint az uniós vámadatközpont elérhetetlensége vagy üzemzavara esetén követendő eljárásokat. Amennyiben az uniós vámadatközpont fizikai infrastruktúrára támaszkodik, meg kell fontolni annak lehetőségét, hogy földrajzilag szétszórt helyszíneken redundáns megoldások kerüljenek telepítésre annak érdekében, hogy valamely létesítmény üzemzavara esetén biztosítani lehessen az üzletmenet folytonosságát.

(27)

Az uniós vámadatközpont célja az, hogy felváltsa a tagállamok és a Bizottság által a 952/2013/EU rendelet 16. cikkének (1) bekezdése alapján kifejlesztett, meglévő elektronikus rendszereket, amelyek közül néhányat az átállás során fokozatosan kivezetnek. Ezeket a meglévő nemzeti elektronikus rendszereket azonban nem fogják újra üzembe helyezni abban az esetben, ha az uniós vámadatközpont funkciói a meghatározott határidőkön belül nem válnak elérhetővé. Ezért erre az esetre ideiglenes megoldást kell biztosítani. Az Európai Unió Bíróságának közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatával (13) összhangban helyénvaló egyértelművé tenni, hogy a gazdálkodók, a vámhatóságok és az egyéb érdekelt felek közötti, az uniós vámadatközponton keresztül, illetve az által folytatott automatizált információcsere nem zárja ki az említett hatóságok vagy az említett gazdálkodók felelősségét az érintett vámeljárásokkal kapcsolatban. Még abban az esetben is, ha valamely vámhatóságnak egy intézkedés elfogadásában való részvétele az uniós vámadatközponton keresztül történő elektronikus kommunikációra korlátozódik, úgy kell tekinteni, hogy az adott intézkedést az említett hatóság fogadja el, az uniós vámadatközpont pedig e hatóság nevében jár.

(28)

Az uniós vámadatközpontnak – a belső piaci ellenőrzések hatékonyságának növelése érdekében – lehetővé kell tennie az adatcserét más rendszerekkel, platformokkal vagy környezetekkel a vámhatóságok által feladataik ellátása során felhasznált adatok minőségének javítása, valamint a releváns vámadatok más hatóságokkal való megosztása céljából. Az (EU) 2024/903 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (14) és az „Európai interoperabilitási keret – Végrehajtási stratégia” című, 2017. március 23-i bizottsági közleményben meghatározott megközelítéssel összhangban az uniós vámadatközpontnak elő kell mozdítania a határokon és ágazatokon átnyúló interoperabilitást Európában. Ki kell használnia a kockázati információk uniós szinten rendelkezésre álló forrásaiban, például az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszerben (RASFF), a nem élelmiszer jellegű termékekre vonatkozó biztonsági riasztórendszerben (Safety Gate), a piacfelügyeleti információs és kommunikációs rendszerben (ICSMS), valamint a szellemitulajdon-jogok érvényesítésére szolgáló portálban rejlő lehetőségeket. Támogatnia kell a vámhatóságok és más hatóságok, szervek és szolgálatok között a résztvevők saját hatáskörén belül megvalósuló stratégiai és operatív együttműködés fejlesztését, beleértve az információcserét és az interoperabilitást is. Emellett az uniós vámadatközpontnak fejlett adatelemzések széles körét kell biztosítania, többek között mesterséges intelligencia használata révén is. Az említett adatelemzésnek elő kell segítenie a kockázatelemzést, a gazdasági elemzést és a prediktív elemzést az Unióba érkező vagy onnan kimenő szállítmányokkal kapcsolatos lehetséges kockázatok előrejelzése érdekében.

(29)

A kereskedelmi forgalom jobb felügyeletének és a vámhatóságoktól eltérő illetékes hatóságokkal való együttműködés észszerűsített módszerének biztosítása érdekében az uniós vámadatközpontnak képesnek kell lennie arra, hogy felhasználja az uniós egyablakos vámügyintézési környezet együttműködési keretét, és amennyiben ez a keret nem használható, olyan specifikus szolgáltatást kínáljon az említett egyéb illetékes hatóságok számára, amelyen keresztül azok hozzájuthatnak a releváns adatokhoz, információkat tudnak szolgáltatni a vámhatóságoknak és megosztani velük, és gondoskodni tudnak az ágazati követelmények betartásáról. Ilyen specifikus szolgáltatásra akkor lenne szükség, ha a többi illetékes hatóság nem rendelkezne olyan elektronikus rendszerrel, amelyet össze lehetne kapcsolni az uniós vámadatközponttal.

(30)

Annak érdekében, hogy az uniós vámadatközpont funkcióit még azelőtt teszteljék, hogy az adatközpont – a gazdálkodó státusától és az érintett vámeljárástól függetlenül – az összes gazdálkodó tekintetében működésbe lépne, helyénvaló lehetővé tenni a Bizottság számára, hogy önkéntes alapon lebonyolított kísérleti szakasz létrehozásáról döntsön. Egy ilyen kísérleti projekt önkéntes alapon, jogi kötelezettség nélkül tesztelné bizonyos folyamatok és funkciók gyakorlati megvalósítását. Az átláthatóság és az érdekelt felek tájékoztatása érdekében fontos, hogy a Bizottság nyilvánosságra hozza e kísérleti szakasz tervezését, szervezését és időtartamát, valamint az alkalmazandó és tesztelendő funkciókat.

(31)

A hatóságok, a vállalkozások, a fogyasztók és a lakosok számára lehetővé kell tenni, hogy bejelentsék azokat az Unióba importálandó vagy onnan exportálandó árukat, amelyek nem felelnek meg a vámhatóságok által alkalmazott vonatkozó uniós jogszabályoknak. Az ilyen árukról jelentett információkat hozzáférhetővé kell tenni az uniós vámadatközpontban, és lehetővé kell tenni azok kockázatkezelési célokra történő felhasználását.

(32)

Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok – az uniós vámadatközponton túlmenően – saját alkalmazásokat is kifejlesszenek az uniós vámadatközpontból származó adatok felhasználására. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy alkalmazásaik megfeleljenek az (EU) 2022/2555 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (15), különösen a kiberbiztonsági kockázatkezelési intézkedések tekintetében. A piacra jutási idő csökkentése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy – a szükséges finanszírozás biztosítása mellett – az uniós vámhatóságot bízzák meg ilyen alkalmazások kifejlesztésével. Ilyen esetekben az uniós vámhatóságnak az összes tagállam javára kell kifejlesztenie az alkalmazásokat. Ezt beszállítótól való függés nélküli, nyílt forráskódú alkalmazások létrehozásával lehetne elérni, az informatikai megoldások megosztására és újrafelhasználására irányuló keretrendszert (Share and Reuse Framework for IT Solutions) követve.

(33)

Az uniós vámadatközpontnak lehetővé kell tennie az adatáramlást. A felhasználók számára lehetővé kell tenni, hogy a vámjogszabályok szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges valamennyi releváns adatot továbbítsák az uniós vámadatközpontba és ott kezeljék. Ezeket az adatokat uniós szinten kell kezelni és uniós szintű kockázatelemzéssel kell kiegészíteni. Az így kapott adatokat a tagállami vámhatóságok rendelkezésére kell bocsátani, amelyek ezeket az adatokat a kötelezettségeik teljesítésére használják fel. Végezetül, az uniós vámadatközpontból származó adatok kezelését követően elvégzett ellenőrzések eredményét visszafelé jelenteni kell az említett adatközpontnak. Fontos, hogy az uniós vámadatközpont minimális késedelemmel lehetővé tegye a benne rendelkezésre álló adatok kezelését.

(34)

Az uniós vámadatközpontba beküldött adatok nagyrészt a gazdálkodók által az általuk forgalmazott árukkal kapcsolatban beküldött nem személyes adatok. Mindazonáltal ezek az adatok személyes adatokat is magukban foglalhatnak, különösen a valamely gazdálkodó vagy hatóság nevében eljáró személyek nevét. A személyes adatok és a kereskedelmi információk egyenlő védelmének biztosítása érdekében helyénvaló, hogy az uniós vámadatközpont használata tekintetében konkrét hozzáférési szabályok, titoktartási szabályok és feltételek kerüljenek meghatározásra. Különösen azt kell megállapítani, hogy az érintett személyeken, a Bizottságon, a vámhatóságokon és az uniós vámhatóságon kívül mely szervezetek férhetnek hozzá az uniós vámadatközpontban rendelkezésre álló adatokhoz vagy kezelhetik azokat, egyensúlyt teremtve e szervezetek igényei és az annak biztosítására irányuló igény között, hogy a vámügyi célokból gyűjtött személyes és bizalmas adatokat csak a minimálisan szükséges mértékben használják fel további célokra.

(35)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a Bizottsággal konzultálva kijelöljenek olyan konkrét adatokat, amelyek közlése sértené az adott tagállam alapvető biztonsági érdekeit; ezeket az adatokat technikailag úgy kell megjelölni az uniós vámadatközpontban, hogy bármely további kezelésük az érintett tagállam illetékes hatóságaira korlátozódjon, kivéve, ha az említett hatóságok kifejezetten engedélyezik az adatok további kezelését. Az adatokat az uniós vámadatközpontba továbbító személynek egyértelműen meg kell határoznia az ilyen adatokra vonatkozó, az adott ellátási láncokhoz vagy adatkategóriákhoz kapcsolható adatkezelési korlátozásokat. E lehetőség kihasználása érdekében az érintett tagállamnak tájékoztatnia kell a Bizottságot a szóban forgó konkrét alapvető biztonsági érdekekről, és ki kell fejtenie, hogy véleménye szerint ezek az érdekek miért nem védhetők megfelelően az uniós vámadatközpontban történő adatkezelésre vonatkozó rendelkezések általános kerete alapján.

(36)

Kellően indokolt kérés alapján, meghatározott célokra nem bizalmas, nem személyes és üzleti szempontból nem érzékeny összesített vámadatok bocsáthatók harmadik felek rendelkezésére, az adatvédelmi szabályok – különösen az érzékeny vámadatokra és az üzleti szempontból érzékeny adatokra vonatkozó szabályok – tiszteletben tartása mellett.

(37)

Annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) gyakorolni tudja vizsgálati hatáskörét az Unió érdekeit sértő csalárd tevékenységekkel kapcsolatban, helyénvaló, hogy a Bizottságéhoz nagyon hasonló hozzáféréssel rendelkezzen az uniós vámadatközpont adataihoz. Az OLAF-ot ezért fel kell jogosítani arra, hogy a vonatkozó uniós jogszabályokban, többek között a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (16) és az 515/97/EK tanácsi rendeletben (17) foglalt adatvédelmi feltételeknek megfelelően kezelje az említett adatokat.

(38)

Hasonlóképpen, az Európai Ügyészség (EPPO) számára lehetővé kell tenni, hogy kérésre az uniós vámadatközpontban rendelkezésre álló adatokat szerezzen meg annak érdekében, hogy vámügyi nyomozásokat folytathasson.

(39)

A Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) számára lehetővé kell tenni, hogy kérésre az uniós vámadatközpontban rendelkezésre álló adatokat szerezzen meg az (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (18) meghatározott feladatainak ellátása érdekében. Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) számára lehetővé kell tenni, hogy kérésre az uniós vámadatközpontban rendelkezésre álló nem személyes adatokat szerezzen meg.

(40)

A tagállamok nemzeti informatikai rendszereiben ellátott funkciók megőrzése érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok adóhatóságai számára, hogy közvetlenül az uniós vámadatközpontban kezeljenek adatokat. Ennélfogva az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) szerinti, az élelmiszer-biztonságért felelős hatóságok és az (EU) 2019/1020 rendelet szerinti, a piacfelügyeletért felelős hatóságok számára megfelelő szolgáltatásokat és eszközöket kell biztosítani az uniós vámadatközpontban annak érdekében, hogy a vonatkozó vámadatok felhasználásával hozzá tudjanak járulni a vonatkozó uniós jogszabályok érvényesítéséhez, valamint együtt tudjanak működni a vámhatóságokkal a meg nem felelő termékek Unióba való belépésével kapcsolatos kockázatok minimalizálása céljából.

(41)

Az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet (20) 24. cikke értelmében az uniós vámhatóságnak és az illetékes vámhatóságoknak indokolatlan késedelem nélkül jelentést kell tenniük az Európai Ügyészségnek minden olyan büntetendő cselekményről, amellyel kapcsolatban az Európai Ügyészség az említett rendelet 22. cikkével és 25. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban gyakorolhatná hatáskörét. Az uniós vámhatóságnak és az illetékes vámhatóságoknak tartózkodniuk kell az olyan intézkedések meghozatalától, amelyek veszélyeztethetik az illetékes nemzeti igazságügyi vagy bűnüldöző hatóság vagy az Európai Ügyészség által ugyanazon tényekkel kapcsolatban folytatott nyomozások bizalmas jellegét.

(42)

Az uniós vámadatközponthoz való hozzáférésre és az információcserére vonatkozó szabályok és rendelkezések nem érinthetik sem az 515/97/EK rendelettel létrehozott váminformációs rendszert, sem pedig az (EU) 2019/1896 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (21) a helyzetismerettel összefüggésben meghatározott jelentéstételi kötelezettségeket.

(43)

A Bizottságnak végrehajtási szabályokat kell elfogadnia, amelyekben megállapítja az érintett hatóságoknak az uniós vámadatközponthoz való hozzáférésére vonatkozó részletes szabályokat, miután értékelte az egyes hatóságoknál vagy hatóságkategóriáknál a személyes és az üzleti szempontból érzékeny adatok megfelelő kezelésének biztosítására szolgáló, meglévő biztosítékokat.

(44)

Helyénvaló, hogy az uniós vámadatközpont legfeljebb 10 évig tároljon személyes adatokat. Ez az időtartam indokolt annak fényében, hogy a vámhatóságok a szállítmányra vonatkozó szükséges információk kézhezvételétől számított legfeljebb 10 éven belül közölhetik a vámtartozást, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság, az uniós vámhatóság, az OLAF, az EPPO, a vámhatóságok és az egyéb illetékes hatóságok összevethessék az uniós vámadatközpontban tárolt információkat a más rendszerekben tárolt és azokkal megosztott információkkal. Ezen túlmenően ezt az időtartamot hozzá kell igazítani a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályokban előírt tárolási időtartamhoz, amennyiben ezek a jogszabályok relevánsak a vámellenőrzések szempontjából. Helyénvaló továbbá, hogy amennyiben bírósági és közigazgatási eljárásokhoz, vizsgálatokhoz, illetve a vámkezelést követő ellenőrzések során személyes adatokra van szükség, a megőrzési időt felfüggesszék annak elkerülése érdekében, hogy a személyes adatokat töröljék és emiatt ne lehessen e célokra felhasználni őket.

(45)

Az uniós vámadatközpontban szereplő személyes és egyéb adatok védelmének az érintettek jogainak korlátozására vonatkozó szabályokat is magában kell foglalnia. Helyénvaló ezért, hogy a vámhatóságok, a Bizottság vagy az uniós vámhatóság szükség esetén korlátozhassák az érintettek jogait annak biztosítása érdekében, hogy a jogérvényesítési tevékenységek, a kockázatelemzés és a vámellenőrzések ne kerüljenek veszélybe. Ezenkívül az ilyen korlátozásokat szükség esetén a jogérvényesítési tevékenységeket követő bírósági vagy közigazgatási eljárások védelme érdekében is alkalmazni lehet. Az ilyen korlátozásoknak kellően indokoltnak kell lenniük a vámhatóságok, a Bizottság vagy az uniós vámhatóság tevékenységeinek és jogosultságainak a viszonylatában, és az e jogosultságok megőrzéséhez szükséges időre kell korlátozódniuk.

(46)

A személyes adatok e rendelet szerinti kezelését az (EU) 2016/679 (22) vagy az (EU) 2018/1725 (23) európai parlamenti és tanácsi rendelet, vagy az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) rendelkezéseinek megfelelően kell végezni, az egyes említett jogszabályok hatályán belül. A vámhatóságoktól, a Bizottságtól és az uniós vámhatóságtól eltérő bármely olyan hatóság vagy szerv, amely az uniós vámadatközpontban személyes adatokat kezel, az alkalmazandó szabályokkal összhangban adatkezelőnek tekintendő.

(47)

A bizonyos egyéb uniós, nem vámügyi rendszerekkel való interoperabilitás és adatcsere biztosítása érdekében, valamint az (EU) 2022/2399 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (25) említett vámalakiságok tekintetében be kell építeni az uniós vámadatközpontba az említett rendelettel létrehozott európai uniós egyablakos vámügyi tanúsítványcsere-rendszert (EU CWS-CERTEX). Az uniós vámadatközpontnak az EU CWS-CERTEX-be történő teljes körű beépítéséig az uniós vámadatközpontnak el kell végeznie az adatok üzleti és technikai átalakítását az EU CWS-CERTEX-en keresztül történő adatcsere lehetővé tétele érdekében.

(48)

Adatszolgáltatási követelményeket kell meghatározni annak érdekében, hogy közös iránymutatás álljon a gazdálkodók rendelkezésére a céljaik eléréséhez szükséges, különösen a vámjogszabályok végrehajtásával kapcsolatos adatok tekintetében. Az ilyen adatok esetében az uniós vámadatközpont lesz az egyedüli belépési pont, ezért az ilyen adatok formázására és kódolására vonatkozó szabályokat az uniós vámadatközpontra vonatkozó műszaki előírásokban kell megállapítani, amelyek a jogi szabályoknál rugalmasabb eszközt jelentenek. Szükség van azonban egy olyan harmonizált vámadatmodellre, amely szemantikai adatkövetelményeket is tartalmaz.

(49)

Az uniós szintű vámügyi kockázatkezelési réteg alapvető fontosságú a vámellenőrzések tagállamokon belüli harmonizált alkalmazásának biztosítása szempontjából. Jelenleg létezik egy közös kockázatkezelési keret, amely lehetővé teszi a vámellenőrzések elvégzéséhez szükséges közös kiemelt ellenőrzési területek, valamint közös kockázati kritériumok és standardok meghatározását a pénzügyi kockázatok területén, de jelentős hiányosságokat tartalmaz. Ahhoz, hogy kezelni lehessen a vámellenőrzések harmonizált alkalmazásának és a harmonizált kockázatkezelésnek – az Unió és a tagállamok pénzügyi és nem pénzügyi érdekeit sértő – hiányát, helyénvaló felülvizsgálni a kockázatkezelési szabályokat annak érdekében, hogy a pénzügyi és a nem pénzügyi kockázatokra egyaránt kiterjedő, szilárdabb kockázatkezelési megközelítés jöjjön létre. Ez magában foglalja a Számvevőszék által a pénzügyi kockázatok kezelésével kapcsolatban azonosított strukturális kihívások megoldását is. Különösen helyénvaló annak egy ciklikus megközelítés keretében történő leírása, hogy a vámügyi kockázatkezelés mely tevékenységeket foglalja magában. Fontos továbbá meghatározni a Bizottságnak, az uniós vámhatóságnak és a tagállamok vámhatóságainak a szerepét és felelősségi körét. Alapvető fontosságú továbbá felhatalmazni a Bizottságot arra, hogy közös kiemelt ellenőrzési területeket, valamint közös kockázati kritériumokat és standardokat állapítson meg, továbbá azonosítsa a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok területén azokat a konkrét területeket, amelyek elsőbbséget érdemelnek a közös kockázatkezelés és ellenőrzések tekintetében, a biztonság veszélyeztetése nélkül.

(50)

Helyénvaló ezért uniós szintű kockázatkezelési tevékenységeket és rendelkezéseket bevezetni a kockázatkezelés szempontjából releváns átfogó adatok uniós szintű gyűjtésének biztosítása érdekében, beleértve az összes ellenőrzés eredményét és értékelését is. Közös kockázatelemzésről és a vámhatóságoknak szóló megfelelő uniós ellenőrzési ajánlások kiadásáról kell rendelkezni. A „tartsd be vagy indokold meg” elvvel összhangban ezeket az ellenőrzési ajánlásokat követni kell, vagy meg kell adni azon kényszerítő okokat, amelyek miatt nem követik őket. Lehetőséget kell biztosítani arra vonatkozó utasítás kiadására is, hogy bizonyos, az Unióba szánt árukat ne lehessen berakodni vagy szállítani. Az uniós szintű kockázatok és fenyegetések elemzésének folyamatosan frissített uniós szintű adatokon kell alapulnia, és annak keretében meg kell határozni az Unió területére való belépésre és az onnan való kilépésre szolgáló határátkelőhelyeken végrehajtandó intézkedéseket és ellenőrzéseket.

(51)

Különösen a bűnüldöző és a biztonsági hatóságokkal való együttműködéssel összefüggésben az uniós szintű kockázatkezelésnek lehetőség szerint hozzá kell járulnia az uniós szinten – többek között az Europol és a Frontex által – végzett stratégiai elemzésekhez és fenyegetésértékelésekhez, és ki kell használnia azokat, annak érdekében, hogy hozzájáruljon a bűnözés hatékony és eredményes megelőzéséhez és az ellenük való küzdelemhez. Helyénvaló, hogy a vámjogszabályok és a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok megsértése hatással legyen az importőrök – ideértve a távértékesítő importőröket –, illetve az exportőrök kockázati profiljára.

(52)

Felül kell vizsgálni az áruk vámeljárás alá vonásának folyamatát, hogy az tükrözze az ezen eljárásban részt vevő személyek új szerepét és felelősségi körét. Ennek megfelelően a vámhatóságok tájékoztatásának felelősségét az áruért felelős személynek, nevezetesen – a nyilatkozattevő helyett – az importőrnek, az exportőrnek vagy az árutovábbítási eljárás jogosultjának kell viselnie. Helyénvaló, hogy a felelős személy köteles legyen a vámhatóságok részére megadni vagy rendelkezésre bocsátani az adatokat, amint rendelkezésre állnak, de minden esetben az áruk vámeljárás alá vonása előtt, annak érdekében, hogy a vámhatóságok elvégezhessék a kockázatelemzést és megtehessék a megfelelő intézkedéseket.

(53)

Mindazonáltal az e-kereskedelem esetében – figyelembe véve az e-kereskedelmi ügyletek nagyobb volumenét – helyénvaló, hogy a 2006/112/EK irányelv XII. címe 6. fejezetének 4. szakaszában meghatározott különös szabályozást (a továbbiakban: „az egyablakos importügyintézési rendszerre vonatkozó szabályozás” vagy „IOSS-szabályozás”) alkalmazó személyeknek legkésőbb a fizetés elfogadásának időpontját követő napon kelljen adatot szolgáltatniuk a behozandó áruk értékesítéséről.

(54)

Lehetővé kell tenni a vámhatóságok számára, hogy kellően indokolt körülmények között engedélyezzék a megbízható ellenőrzött gazdálkodók számára az átengedett áruikra vonatkozó adatok későbbi megadását, mivel ezek a gazdasági szereplők folyamatosan megosztják a vámhatóságokkal az ügyleteikre vonatkozó adatokat, és megbízhatónak tekinthetők. Az említett körülmények például az alátámasztó okmányokhoz, illetve ahhoz kapcsolódhatnak, hogy az áruk végső vámértéke az átengedés időpontjában nem állapítható meg.

(55)

Az áruknak az Unió vámterületére történő beléptetésére vonatkozó vámeljárás egyszerűsítése és annak biztosítása érdekében, hogy az említett árukért egyetlen személy legyen felelős, az ellátási lánc különböző szereplőinek rendelkezésre kell bocsátaniuk az érintett árukra vonatkozó releváns információk rájuk eső részét, és azokat egy adott szállítmányhoz kell kapcsolniuk. Az áruk csak akkor léptethetők be az Unió vámterületére, ha van olyan, az Unióban letelepedett importőr vagy az importőr érdekében eljáró, az Unióban letelepedett közvetett képviselő, aki felelősséget vállal az említett árukért. Az importőrnek vagy az importőr érdekében eljáró közvetett képviselőnek tájékoztatnia kell a vámhatóságot az árukról és az azokra vonatkozóan lefolytatandó vámeljárásról, mégpedig a lehető legkorábban, lehetőség szerint az áruk fizikai megérkezése előtt. Lehetővé kell tenni, hogy a szolgáltató vagy a vámügynök megadja az információkat az importőr nevében és megbízásából, de továbbra is az importőrnek kell felelősnek lennie annak biztosításáért, hogy az áruk megfeleljenek a pénzügyi és nem pénzügyi kockázatokkal kapcsolatos követelményeknek. Az árukat ténylegesen szállító fuvarozóknak szintén meg kell adniuk bizonyos információkat az árukról a berakodás vagy az érkezés előtt (a továbbiakban: előzetes rakományinformációk), és információikat össze kell kapcsolniuk az importőr információival – amennyiben azok korábban már benyújtásra kerültek – anélkül, hogy szükségszerűen hozzáférnének az importőr által megadott összes adathoz. Emellett – az összetettebb ellátási láncok és szállítási hálózatok figyelembevétele érdekében – helyénvaló lehetővé tenni, hogy bizonyos egyéb személyeket is kötelezzenek az Unió vámterületére behozandó árukra vonatkozó információk kiegészítésére. Az importőrt, a fuvarozót vagy a vámhatóságnak információt benyújtó bármely más személyt kötelezni kell arra, hogy amennyiben tudomása van arról, hogy az információ már nem helytálló, módosítsa azt, még azelőtt, hogy a vámhatóságok olyan szabálytalanságokat fedeznének fel, amelyeket ellenőrizni szándékoznak.

(56)

Az Unió vámterületére beszállított nem uniós árukat átmeneti megőrzésben lévőnek kell tekinteni attól a pillanattól kezdve, hogy a fuvarozó bejelenti az áruk érkezését, egészen a vámeljárás alá vonásukig, kivéve, ha azokat már árutovábbítási eljárás alá vonták. A megfelelő vámfelügyelet biztosítása érdekében ezt a helyzetet időben korlátozni kell, és az – kivételes esetektől eltekintve – nem haladhatja meg a 90 napot.

(57)

Fenn kell tartani azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy az áru uniós vagy nem uniós áru-e, és hogy az uniós áruk vámjogi státusa vélelmezhető vagy bizonyítandó-e, különösen abban az esetben, ha az áruk ideiglenesen elhagyják az Unió vámterületét.

(58)

Amint a vámhatóságok rendelkeznek a vonatkozó eljáráshoz szükséges információkkal, kockázatelemzés alapján el kell dönteniük, hogy további ellenőrzéseket végeznek az árun, átengedik azt, megtagadják vagy felfüggesztik az átengedését, vagy hagyják, hogy teljen az idő, aminek eredményeképpen az áru átengedetté válik. Ezt a döntést a vámhatóságoknak szükség esetén más illetékes hatóságokkal együttműködve kell meghozniuk. Ennek megfelelően a vámhatóságoknak meg kell tagadniuk az áru átengedését, ha bizonyítékuk van arra, hogy az áru nem felel meg az alkalmazandó jogi követelményeknek. A valamely gazdálkodó által távértékesítéssel összefüggésben elkövetett, ismétlődő és szisztematikus jogsértés megállapításának legalább hat hónapig ilyen bizonyítéknak kell minősülnie minden olyan áru tekintetében, amelynek az érkezését az adott gazdálkodó szabad forgalomba bocsátás céljából bejelenti. Ha a vámhatóságoknak más illetékes hatóságokkal kell konzultálniuk annak megállapítása érdekében, hogy az áru megfelel-e az alkalmazandó jogi követelményeknek, legalább a konzultáció idejére fel kell függeszteniük az áru átengedését. Ilyen esetekben a vámhatóságoknak az árura vonatkozó későbbi döntését a többi illetékes hatóság válaszától kell függővé tenni. Annak érdekében, hogy se a gazdasági szereplők, se a hatóságok ne ragadjanak bele olyan ügyekbe, amelyekben a megfelelésre vonatkozó megállapítás megtétele némi időt igényel, a vámhatóságok számára lehetővé kell tenni az áru átengedését azzal a feltétellel, hogy a gazdasági szereplő folyamatosan tájékoztatást adjon részükre az áru helyéről.

(59)

Annak érdekében, hogy az információkat időben rendelkezésre bocsátó gazdasági szereplők jogbiztonsága biztosítva legyen anélkül, hogy a vámhatóságokat arra köteleznék, hogy minden szállítmányra reagáljanak, azokat az árukat, amelyeket észszerű időn belül nem választottak ki ellenőrzésre, átengedettnek kell tekinteni. A Bizottságot fel kell jogosítani arra, hogy ezt az időtartamot felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban határozza meg, szükség esetén hozzáigazítva azt a forgalom vagy a határátkelőhely típusához.

(60)

Mivel a megbízható ellenőrzött gazdálkodók megbízhatónak tekinthetők, és a valós időhöz technikailag a lehető legközelebb adják meg a vámhatóságok számára az áruk mozgására és a megfelelésre vonatkozó adatokat, valamint a rendszereikhez, nyilvántartásaikhoz és műveleteikhez való teljes körű hozzáférést, az ilyen gazdálkodók számára lehetővé kell tenni, hogy a vámhatóságok felügyelete mellett, de a beavatkozásukra nem várva átengedhessék áruikat. Ennek megfelelően lehetővé kell tenni a megbízható ellenőrzött gazdálkodók számára, hogy az áruknak az importőr, a tulajdonos vagy a címzett telephelyén történő átvételekor, illetve az exportőr, a tulajdonos vagy a feladó telephelyéről történő feladáskor a vámhatóságok nevében átengedjék az árukat. Mivel a megbízható ellenőrzött gazdálkodók esetében feltételezett, hogy átlátható módon működnek, az összes beérkező és leszállított árut megfelelően rögzíteni kell az uniós vámadatközpontban. A megbízható ellenőrzött gazdálkodókat kötelezni kell arra, hogy amennyiben probléma merül fel, tájékoztassák a vámhatóságokat annak érdekében, hogy e hatóságok végleges döntést hozhassanak az áruk átengedéséről. Amennyiben a megbízható ellenőrzött gazdálkodók belső ellenőrzési rendszerei elég hatékonyak, a vámhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy más illetékes hatóságokkal együttműködve engedélyezzék az említett gazdasági szereplők számára bizonyos ellenőrzések önálló elvégzését. A vámhatóságoknak azonban fenn kell tartaniuk annak lehetőségét, hogy az árukat bármikor ellenőrizzék.

(61)

Helyénvaló intézkedéseket hozni a vám-árunyilatkozatokon alapuló rendszerről az uniós vámadatközpontnak nyújtott vagy annak rendelkezésére bocsátott információkon alapuló rendszerre való átmenet szabályozására. A gazdálkodók számára az átmeneti időszak alatt lehetővé kell tenni, hogy vám-árunyilatkozatok benyújtásával nyilatkozzanak arra irányuló szándékukról, hogy árukat vonjanak vámeljárás alá. Amint azonban rendelkezésre állnak az uniós vámadatközpont képességei, a gazdálkodóknak lehetőséget kell kapniuk arra is, hogy a vámhatóságok részére az uniós vámadatközponton keresztül adjanak meg vagy bocsássanak rendelkezésre információkat, és a vámhatóságok azt követően nem engedélyezhetik a gazdálkodók számára vám-árunyilatkozattal kapcsolatos egyszerűsítések kérelmezését. Az átmeneti időszak végén valamennyi engedélynek érvényét kell veszítenie, mivel onnantól kezdve nem lesznek használatban vám-árunyilatkozatok. Az áruk távértékesítése tekintetében a vám-árunyilatkozatok benyújtására vonatkozó átmeneti időszakot az addig az időpontig tartó időszakra kell korlátozni, amíg az uniós vámadatközpontnak a távértékesítésre vonatkozó releváns adatok feldolgozására vonatkozó képességei elérhetővé nem válnak.

(62)

Az „importőrként” eljáró személy pontos azonosítása az adott vámeljárás szakaszától és jellegétől függ. Helyénvaló úgy rendelkezni, hogy egyszerre csak egy személy járhasson el importőrként.

(63)

Távértékesítés esetén az árukat távértékesítés útján értékesítő vagy az áruk távértékesítését elősegítő személy tekintendő annak a személynek, aki vagy amely úgy dönt, hogy harmadik országból származó árukat az Unió vámterületére behoz, mivel ő határozza meg az ellátási láncot, és ő viseli a veszteség, a károsodás vagy a késedelem kockázatát az áruk fogyasztóhoz történő szállításáig. Ezért távértékesítés esetén az áruk szabad forgalomba bocsátása érdekében – megállapodástól függően – vagy az árukat távértékesítés útján értékesítő személy vagy az áruk távértékesítését elősegítő személy tekintendő az importőrnek, és az így meghatározott importőrt ekként kell feltüntetni.

(64)

A harmadik országokból az Unió vámterületére behozandó árukat távértékesítés útján értékesítő vagy az áruk távértékesítését elősegítő személynek – aki az importőr – kell felelnie azért, hogy az áruk átengedése előtt a vámhatóságok rendelkezésére bocsássa a távértékesítésre vonatkozóan előírt információkat. Az ekként azonosított személynek teljesítenie kell az importőrre vonatkozó kötelezettségeket.

(65)

Ha a harmadik országokból az Unió vámterületére behozandó árukat távértékesítés útján értékesítő vagy az áruk távértékesítését elősegítő személy nem telepedett le az Unió vámterületén belül, lehetővé kell tenni az áruk vámeljárás alá vonását abban az esetben, ha egy engedélyezett gazdálkodó státussal rendelkező közvetett képviselő a saját nevében és a távértékesítő importőr érdekében vámeljárás alá vonja az árukat, és e tekintetben átvállalja a távértékesítő importőr kötelezettségeit.

(66)

E rendelet rendelkezései, beleértve a távértékesítő importőrre vonatkozó rendelkezéseket is, sem de jure, sem de facto nem keletkeztetnek általános nyomonkövetési kötelezettséget a közvetítő szolgáltatók számára.

(67)

Az EUMSZ 29. cikke előírja, hogy a harmadik országokból érkező termékek akkor tekinthetők szabad forgalomban lévőnek, ha eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek, és a vámot vagy az azzal azonos hatású díjakat e termékekre beszedték. A szabad forgalomba bocsátás azonban nem tekinthető a vámjogszabályoknak és a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályoknak való megfelelés bizonyítékának.

(68)

Az áruk Unió vámterületén kívülre történő szállításának folyamatát a belépési eljárással összhangban észszerűsíteni és egyszerűsíteni kell. Ennélfogva helyénvaló előírni, hogy legyen egy, az Unióban letelepedett személy, aki az áruért felel, vagyis az exportőr. Az exportőrnek az áru Unióból való kiszállítása előtt a vámhatóságok részére meg kell adnia vagy rendelkezésre kell bocsátania a vonatkozó információkat, feltüntetve, hogy az áruk uniós vagy nem uniós áruk-e, és szükség szerint ki kell igazítania az információkat.

(69)

Az Unió vámterületéről kivitt árukkal kapcsolatos megfelelő kockázatkezelés biztosítása érdekében a kivitelért felelős vámhatóságnak kockázatelemzést kell végeznie az árukra vonatkozó információk tekintetében, és az áruknak az Unió vámterületéről való kilépése előtt meg kell hoznia vagy elő kell írnia a megfelelő intézkedéseket. Ezeknek az intézkedéseknek magukban kell foglalniuk az áruk feladási helye és a kilépési hely szerinti vámhatóság, valamint szükség esetén más illetékes hatóságok által elvégzendő ellenőrzések előírását az áruk vámeljárás alá vonása tekintetében előírt azon intézkedéseken túlmenően, amelyek szintén alkalmazandók, ha az árukat exportálni kívánják.

(70)

Annak biztosítása érdekében, hogy a vámfelfüggesztési eljárások is átláthatóak legyenek, helyénvaló egyszerűsíteni a különleges eljárásokra vonatkozó engedélyekkel kapcsolatos követelményre vonatkozó rendelkezéseket. Az egyértelműség és a jogbiztonság érdekében indokolt kodifikálni és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén szabályozni azokat a feltételeket, amelyek alapján megállapítható, hogy szükség van-e uniós szintű véleményre annak értékeléséhez, hogy valamely engedély megadása hátrányosan érintheti-e az uniós termelők érdekeit – vagyis az úgynevezett „gazdasági feltételek vizsgálatát”. Továbbá, mivel az uniós termelők érdekeire gyakorolt hatás függhet a különleges eljárás alá vont áruk mennyiségétől, meg kell határozni egy bizonyos küszöbértéket, amely alatt az említett érdekeket feltételezhetően nem éri negatív hatás.

(71)

A felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 9. cikke egy mellékletre hivatkozik (a „Rajnai Manifeszt”), amely megkönnyítette az áruk mozgását a Rajna folyón és mellékfolyóin azáltal, hogy ezen árukat négy tagállam – nevezetesen Belgium, Németország, Franciaország és Hollandia –, valamint Svájc olyan áruknak tekintette, amelyek nemzeti határaikon átnyúló árutovábbítási vámeljárás alatt állnak. A vámigazgatási szervek tájékoztatása szerint a Rajnai Manifesztet a Rajnával határos tagállamokban a gyakorlatban már nem használják árutovábbítási vámeljárásként. Ehelyett a Rajnán és mellékfolyóin az áruk szállítása a 952/2013/EU rendelet által létrehozott uniós árutovábbítási eljárás alkalmazásával történik, az új számítógépesített árutovábbítási rendszeren keresztül. Ezért helyénvaló törölni a Rajnai Manifesztre való hivatkozást azon esetek közül, amikor az áruk mozgása külső vagy belső árutovábbításnak minősül.

(72)

Az uniós árutovábbítási eljárásból eredő kötelezettségeknek való megfelelésért felelős személlyel, valamint a szállítmány tartalmával és kockázataival kapcsolatos átláthatóság növelése érdekében helyénvaló előírni, hogy az árutovábbítási eljárás jogosultja közöljön legalább az áru szállítását indító importőrre vagy exportőrre, a szállítóeszközre és az említett eljárás alá vont áruk azonosítására vonatkozó információkat. Ezek az információk lehetővé tennék a vámhatóságok számára az érintett uniós árutovábbítási eljárás hatékonyabb felügyeletét és kockázatelemzés végzését. Az uniós árutovábbítási eljárást kötelezővé kell tenni, kivéve, ha az árukat az Unió vámterületére való belépéskor vagy onnan való kilépéskor azonnal más vámrendszer alá vonják. Amennyiben az importőr vagy az exportőr még nem ismert, az áru birtokosát kell az áru importőrének vagy exportőrének tekinteni, és őt kell felelősnek tekinteni a vámok, valamint az egyéb adók és díjak megfizetéséért. Az uniós árutovábbítási eljárást vámfelügyeletnek kell felváltania abban az esetben, ha az árut megbízható ellenőrzött gazdálkodó importálja vagy exportálja.

(73)

Az áruk TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozásáról szóló vámegyezmény (26) (a továbbiakban: TIR-egyezmény) 6. mellékletének 2021. június 1-jén hatályba lépett módosítása módosította a 0.49. sz. magyarázó megjegyzést annak érdekében, hogy a bizonyos követelményeknek megfelelő gazdálkodók számára lehetővé tegye az „engedélyezett feladóvá” válást, amely az „engedélyezett címzettként” elismert gazdálkodók számára biztosított meglévő könnyítéseket tükrözi. Ezért az uniós vámjogszabályoknak az említett nemzetközi megállapodáshoz való hozzáigazítása érdekében ezt az új lehetőséget bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(74)

A 150 EUR-t meg nem haladó értékű áruk behozatalára vonatkozó vámmentesség megszüntetése a vámérték abból a célból történő meghatározására vonatkozó rendelkezések alkalmazását vonja maga után, hogy a 2006/112/EK irányelvben meghatározott, vállalkozások és ügyfelek közötti e-kereskedelmi ügyletek keretében vásárolt importált áruk tekintetében értékvámokat lehessen kivetni. Az ilyen távértékesítésnek kell a vámérték-nyilatkozat alapját képeznie az ügyleti érték módszere alapján. Ez az elv olyan helyzetekben is alkalmazandó, amikor az árukat nem az Unió vámterületére való behozatalukat megelőzően, hanem a vámraktározási eljárás alá vonásuk során vásárolják meg távértékesítés útján.

(75)

A távértékesítési ügyletek jelentősen eltérnek a hagyományos, vállalkozások közötti ügyletektől, ami fokozott összetettséget eredményez. Ezek a különbségek hatással vannak arra, hogy a vámhatóságok hogyan alkalmazzák az értékmegállapítási szabályokat ténylegesen a gyakorlatban. Különös kihívást jelent egyrészt az, hogy az e-kereskedelmi ügyleteket milyen óriási léptékben és sebességgel bonyolítják le, másrészt pedig az érintett vevők és eladók nagy száma, valamint az értékesítések szétszóródó jellege. Figyelembe véve az e-kereskedelem sajátosságait, valamint a vámhatóságoknak a belső piac zavartalan működéséhez való hozzájárulásban betöltött szerepét, ha a távértékesítés útján vásárolt áruk bejelentett ügyleti értéke helyességének ellenőrzésére irányuló vámeljárások során az importőr nem oszlatja el az azzal kapcsolatos észszerű kétségeket, hogy a bejelentett ügyleti érték az említett árukért ténylegesen megfizetett vagy fizetendő árat tükrözi, és következésképpen az eredetileg bejelentett ügyleti értéket elutasítják, a vámhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy rugalmasan járjanak el a tekintetben, hogy mely másodlagos értékelési módszert választják az említett áruk vámértékének újbóli meghatározására.

(76)

Jelenleg a vámtartozásokat az a tagállam szedi be, ahol a vám-árunyilatkozatot benyújtották. A gazdasági szereplő dönti el, hogy ezt az első belépés szerinti országban teszi-e meg, vagy pedig vámeljárást alkalmaz, és a vámokat egy másik tagállamban fizeti meg. A megbízható ellenőrzött gazdálkodók esetében helyénvaló eltérő szabályokat alkalmazni a vámtartozás keletkezési helyének meghatározására annak érdekében, hogy a behozatali vámokat abban a tagállamban fizessék meg, ahol a gazdálkodó letelepedett. Ez az a hely ugyanis, ahol a vámhatóság a lehető legteljesebb ismeretekkel rendelkezik az érintett gazdálkodók nyilvántartásairól, műveleteiről és kereskedelmi magatartásáról. A megbízható ellenőrzött gazdálkodóktól eltérő gazdálkodók vámtartozásának ugyanakkor azon a helyen kell keletkeznie, ahol az áruk fizikailag találhatók, legalább a felügyeleti modell értékeléséig.

(77)

Az e-kereskedelmi ügyletek esetében a vámtartozásért felelős személy a távértékesítő importőr. Az IOSS-szabályozás alkalmazása esetén a vámtartozásnak az online vásárlás kiegyenlítése elfogadásának időpontjában kell keletkeznie. Amennyiben ezt a szabályozást nem alkalmazzák, a vámtartozásnak akkor kell keletkeznie, amikor az áruk rendelkezésre állásáról értesítést küldenek azokba a tagállamokba, ahová az árukat szállítani fogják.

(78)

Annak érdekében, hogy fedezni lehessen a távértékesítés útján értékesített áruk szabad forgalomba bocsátási eljárás alá vonása iránti, hatalmas számú kérelem kezelésének növekvő költségeit, az ilyen áruk vámfelügyeletéhez szorosan kapcsolódó szolgáltatások hozzávetőleges költségével arányos uniós kezelési díjat kell megállapítani, mivel ezeket az árukat közvetlenül a fogyasztónak szállítják, ami lehetetlenné teszi más hatóságok számára, hogy a vámkezelést követően ellenőrizzék azokat. Bár a tagállamok feladata lesz eldönteni, hogy beszedik-e a gazdálkodóktól a kivételes ellenőrzési intézkedések költségeit vagy a vámhatóságoktól eltérő hatóságoknál az áruk ellenőrzésével vagy megsemmisítésével kapcsolatban felmerült költségeket, az uniós kezelési díjnak fedeznie kell különösen az adatok ellenőrzésének és a kockázatelemzés elvégzésének, valamint a vonatkozó infrastruktúrának és ellenőrzéseknek a költségeit, ideértve az uniós vámhatóság által nyújtott releváns szolgáltatásokat is.

(79)

Alacsonyabb uniós kezelési díjat kell előírni arra az esetre vonatkozóan, ha az árukat távértékesítésre szolgáló vámraktárból, távértékesítés útján értékesítik, mivel a vámhatóságok számára könnyebb és hatékonyabb a raktárakban nagy tételben tárolt áruk felügyelete, mint a külön csomagokba csomagolt, közvetlenül a fogyasztónak szállított áruké.

(80)

Az uniós kezelési díj adósának ugyanannak a személynek kell lennie, mint a vámtartozás adósának, akinek a távértékesítő importőrnek kell lennie. Amennyiben a távértékesítő importőrökre vonatkozó rendelkezések még nem alkalmazandók, az adósnak a nyilatkozattevőnek kell lennie. Távértékesítés esetén a nyilatkozattevő jellemzően az IOSS-szabályozás használatára jogosult személy vagy egy közvetett vámjogi képviselő lenne. Ebből következően a fogyasztó nem lehet az uniós kezelési díj adósa.

(81)

Helyénvaló úgy rendelkezni, hogy a kezelési díj összegét megállapító első, felhatalmazáson alapuló jogi aktus gyorsan hatályba lépjen annak érdekében, hogy – az Unió vámterületére belépő csomagok jelentős mennyisége miatt a vámhatóságokra nehezedő fokozódó nyomásra reagálva – lehetővé váljon az e rendelettel bevezetett uniós kezelési díj gyakorlati alkalmazása.

(82)

Mivel az egyes tételsorokra többféle intézkedés – például vám és díj – alkalmazandó, helyénvaló a tételsor fogalommeghatározását bevezetni. Tételsor alatt egy vagy több, egy szállítmányba tartozó olyan árut kell érteni, amelyeknek bizonyos adatelemei egyeznek, ideértve a tarifális besorolást és a származást az alkalmazandó adatszolgáltatási követelményekkel összhangban. Ezt a fogalommeghatározást egyaránt alkalmazni kell a meglévő nemzeti és uniós digitális eszközökben szereplő vám-árunyilatkozatok tekintetében – beleértve azt az esetet is, amikor a vám-árunyilatkozatban érintett áruk tarifális besorolása csak a Harmonizált Rendszer alszámainak szintjén történik –, valamint az e célból meghatározott megfelelő adatszolgáltatási követelmények tekintetében, amint az uniós vámadatközpont rendelkezésre áll.

(83)

Helyénvaló megerősíteni az áruforgalomra vonatkozó, a Tanács által az EUMSZ 215. cikkével összhangban elfogadott korlátozó intézkedések következetes és eredményes végrehajtásának felügyeletét célzó mechanizmust. Ilyen intézkedések elfogadása esetén az uniós vámhatóságnak támogatást kell nyújtania a Bizottságnak és a tagállamoknak annak biztosítása érdekében, hogy ezeket az intézkedéseket ne kerüljék meg. Az uniós vámhatóságnak nem kötelező erejű ajánlások formájában iránymutatást kell nyújtania a vámhatóságok számára – például a következetes vámügyi gyakorlatok előmozdítása révén – a tagállamoknak az említett intézkedések végrehajtásával kapcsolatos felelősségi körébe tartozóan. A vámhatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a hatáskörükbe tartozó minden szükséges lépést megtegyenek az említett intézkedéseknek való megfelelés érdekében, és ennek megfelelően tájékoztatniuk kell a Bizottságot és az uniós vámhatóságot. Az uniós vámhatóságnak fel kell tárnia az említett intézkedések alkalmazása terén mutatkozó esetleges eltéréseket, és nyomon kell követnie azok végrehajtását, valamint erről jelentést kell tennie a Bizottságnak.

(84)

A vámunió potenciális válságainak kezelésére válságkezelési mechanizmust kell bevezetni. A „Vámügyi reform: A vámunió magasabb szintre emelése” című, 2020. szeptember 28-i bizottsági közlemény kiemelte, hogy uniós szinten nem létezik ilyen mechanizmus. Ezért létre kell hozni egy olyan mechanizmust, amely az uniós vámhatóságot mint kulcsfontosságú szereplőt vonja be azon gyakorlati intézkedések és rendelkezések végrehajtásának előkészítésébe, koordinálásába és nyomon követésébe, amelyeket a Bizottság válság esetén kíván bevezetni. Az uniós vámhatóságnak a válság teljes időtartama alatt fenn kell tartania a válsághelyzetekre való reagálási készenlétet.

(85)

A vámunió jelenlegi irányítási kerete nem rendelkezik egyértelmű operatív irányítási struktúrával, és nem tükrözi a vámügynek a keret 1968-as létrehozása óta bekövetkezett fejlődését. A 952/2013/EU rendelet értelmében a kereskedelmi forgalom kockázatainak kezelésével kapcsolatos tevékenységek, például a helyszíni ellenőrzések végrehajtása és az azokkal kapcsolatos döntések a nemzeti vámhatóságok felelősségi körébe tartoznak. A külső határ menti áruforgalom intenzitása nem egyenletes az Unió egész területén. A nemzeti vámhatóságok közötti együttműködés ellenére, amely a vámunió létrehozása óta fennáll, és a bevált gyakorlatok és a szakértelem cseréjéhez, valamint közös iránymutatások kidolgozásához vezetett, nem jött létre harmonizált megközelítés és működési keret. Nincs központi kockázatelemzési kapacitás, nincs közös álláspont a kockázatok uniós rangsorolásáról, korlátozott az összehangolt vámügyi fellépés és ellenőrzés, és az egységes piacot szolgáló különböző hatóságok közötti együttműködésnek sincsenek keretei.

(86)

Ezeket a hiányosságokat egy, a szakértelem és az erőforrások összevonását és a tagállamok és a Bizottság együttes döntéshozatalát segítő, uniós szintű központi operatív struktúrának kell kezelnie. Ennek különösen az olyan területekre kell összpontosítania, mint az adatkezelés és a kockázatkezelés, és ki kell dolgoznia az uniós vámtisztviselők és vámszakemberek képzési tananyagát a tagállamok által nyújtott képzés kiegészítése és támogatása érdekében. Az operatív rétegnek hozzá kell járulnia továbbá a vámügyi oktatást és képzést nyújtó oktatási intézmények kiválóságának elismerésére szolgáló uniós rendszer létrehozásához, az „EU Customs Certificate of Recognition” (Uniós vámügyi elismerési tanúsítvány) elnevezésű bizottsági kezdeményezésre építve, valamint koordinálnia és támogatnia kell a szakosodott kiválósági központok tagállamok általi önkéntes létrehozását. Ennek célja, hogy a vámunió egységesen lépjen fel, elismerve ugyanakkor, hogy a tagállamokban eltérő gyakorlatokat eredményezhetnek az olyan objektív sajátosságok, mint például a földrajzi különbségek, az alkalmazott szállítási mód, illetve az áruk vagy a határ típusa. Az új hatóságnak – az Európai Unió Vámhatóságának – a létrehozása elengedhetetlen a vámunió hatékony és megfelelő működésének biztosításához, a vámügyi intézkedések központi koordinálásához és a vámhatóságok tevékenységeinek támogatásához.

(87)

Az uniós vámhatóságot az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság decentralizált ügynökségekről szóló, 2012. július 19-i együttes nyilatkozatának és közös megközelítésének elveinek figyelembevételével kell irányítani és működtetni.

(88)

Az uniós vámhatóság székhelyének kiválasztásakor az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak biztosítania kell, hogy – e hatóság jellege folytán – annak székhelye lehetővé tegye számára feladatainak és hatásköreinek teljes körű végrehajtását, magasan képzett és szakosodott személyzet felvételét, valamint megfelelő képzési lehetőségek biztosítását. Emellett az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a következő kritériumokat kell figyelembe vennie az uniós vámhatóság székhelyének kiválasztásakor: megfelelő irodahelyiségek rendelkezésre állása és az érintett személyzet elhelyezésének képessége az uniós vámhatóság működésének megkezdése előtt; a helyszín megközelíthetősége és a személyzet tagjainak gyermekei számára megfelelő oktatási létesítmények megléte; megfelelő hozzáférés a munkaerőpiachoz, a társadalombiztosításhoz és az orvosi ellátáshoz a személyzet tagjainak gyermekei és házastársai számára egyaránt; valamint a földrajzi egyensúly. Az említett kritériumokat figyelembe véve az uniós vámhatóság székhelyének a franciaországi Lille-ben kell lennie.

(89)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a vámhatóságok megfelelő erőforrásokkal, képzettséggel és felszereléssel rendelkezzenek ahhoz, hogy képesek legyenek küldetésük teljesítésére.

(90)

Fontos, hogy a vámhatóságok elegendő számú, megfelelően képzett személyzetbe fektessenek be az uniós vámrendszerek működésének biztosítása érdekében, amelyek a kereslet exponenciális növekedésével néznek szembe. A szükséges személyzeti beruházások nélkül a digitális megoldásokban rejlő lehetőségeket nem lehet teljes mértékben kiaknázni. Ezért a digitális rendszerekbe történő beruházásoknak elegendő finanszírozást kell biztosítaniuk a személyzet és annak képzése számára annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a legmodernebb berendezések, valamint a legmodernebb nagy adatelemzési, felderítési és ellenőrzési technológiák használatához szükséges készségeket, és hogy ezáltal garantálni lehessen a vámellenőrzések egységes végrehajtását az Unió egészében.

(91)

Az uniós vámhatóság hatékony működésének biztosítása érdekében a tagállamoknak és a Bizottságnak képviseltetniük kell magukat az igazgatótanácsban. Az igazgatótanács összetételének meghatározásakor – az elnök és az alelnök kiválasztását is ideértve – tiszteletben kell tartani a nemek egyensúlyára vonatkozó elvet, és figyelembe kell venni a releváns szakmai tapasztalatot és képesítéseket. Tekintettel az Unió vámunióval kapcsolatos kizárólagos hatáskörére, valamint a vámügy és más szakpolitikai területek közötti szoros kapcsolatra, az elnököt vagy az alelnököt az igazgatótanácsnak a Bizottság által kijelölt tagjai közül kell megválasztani. Az uniós vámhatóság hatékony és eredményes működése érdekében az igazgatótanácsnak el kell látnia különösen a következő feladatokat: egységes programozási dokumentum elfogadása – beleértve az éves és a többéves programozást is –, az uniós vámhatóság költségvetésével kapcsolatos feladatok ellátása, az uniós vámhatóság tevékenységeiről szóló konszolidált éves tevékenységi jelentés elfogadása és közzététele, biztosítva, hogy érzékeny információk ne kerüljenek nyilvánosságra, az uniós vámhatóságra alkalmazandó pénzügyi szabályok elfogadása, ügyvezető igazgató kinevezése, valamint a hatóság operatív feladataihoz kapcsolódó, az ügyvezető igazgató általi döntések meghozatalára szolgáló eljárások megállapítása. Az igazgatótanácsot végrehajtó testületnek kell segítenie.

(92)

Az uniós vámhatóságnak létre kell hoznia a vámtanácsadó testületet, amelynek feladata az lesz, hogy tanácsot adjon az uniós vámhatóságnak a technikai intézkedések és döntések végrehajtásával, végrehajtási és szabványosítási kérdésekkel – többek között harmonizációs tevékenységekkel –, a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok operatív vonatkozásaival, valamint az uniós vámhatóság bármely más tevékenységével kapcsolatban. A vámtanácsadó testületnek törekednie kell az érdekelt felek kiegyensúlyozott képviseletének biztosítására a kereskedelmi és nem kereskedelmi érdekek között, valamint a kereskedelmi érdekek kategóriáján belül a mikro-, kis- és középvállalkozások és az egyéb vállalkozások tekintetében. A vámtanácsadó testülettel rendszeresen konzultálni kell, és lehetővé kell tenni számára, hogy saját kezdeményezésére tanácsot adjon az uniós vámhatóságnak.

(93)

Az uniós vámhatóság hatékony működésének biztosítása érdekében olyan önálló költségvetést kell biztosítani számára, amelynek bevételei az Unió általános költségvetéséből és a tagállamok önkéntes pénzügyi hozzájárulásaiból származnak. Kivételes és kellően indokolt körülmények között az uniós vámhatóság számára lehetővé kell tenni, hogy hozzájárulási megállapodások vagy vissza nem térítendő támogatások, valamint a kiadványokért és az általa nyújtott egyéb szolgáltatásokért fizetendő díjak révén további bevételekhez jusson.

(94)

Az uniós vámhatóságnak a fenyegetésértékelés rendszeres elvégzése érdekében fel kell használnia a vámjogszabályokkal és a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályokkal kapcsolatos kihívások tekintetében rendelkezésére álló információkat. E fenyegetésértékelés alapján az uniós vámhatóságnak ajánlásokat kell készítenie, és azokat továbbítania kell a Bizottságnak. A Bizottságnak ezen ajánlások alapján meg kell határoznia azokat a területeket, amelyek kiemelt kezelést igényelnek. Fontos, hogy a Tanács politikai és stratégiai megbeszélést folytasson a kiemelt kezelést igénylő területekről, és hogy az uniós vámhatóság megfelelő utókövetést biztosítson, többek között éves és többéves munkaprogramjának elkészítése, valamint a tevékenységeiről szóló éves jelentés kidolgozása során.

(95)

Az uniós vámhatóságnak és a vámhatóságoknak – küldetésük teljesítése érdekében – szorosan és rendszeresen együtt kell működniük a piacfelügyeleti hatóságokkal, az egészségügyi és a növényegészségügyi hatóságokkal, a bűnüldöző szervekkel és hatóságokkal, a határigazgatási hatóságokkal, a környezetvédelmi szervekkel, a statisztikai hivatalokkal és az adóhatóságokkal, a kulturális javakkal foglalkozó szakértőkkel és számos más, ágazati politikáért felelős hatósággal. Tekintettel az egységes piac fejlődésére és a vámhatóságok változó szerepére, a tilalmak és korlátozások számának növekedésére, valamint az e-kereskedelem fellendülésére, ezt az együttműködést uniós, nemzetközi és nemzeti szinten is strukturálni kell, illetve meg kell erősíteni. Az egyes szállítmányokra vagy az ellátási lánc konkrét eseményeire összpontosító együttműködés helyett az uniós vámhatóságnak ki kell dolgoznia és rendszeresen frissítenie kell a vámhatóságok és az érintett szakpolitikai területekért felelős egyéb hatóságok közötti együttműködést támogató keretet. Ennek az együttműködésnek ki kell terjednie az alábbiakra: a jogszabályok és a szakpolitikai szükségletek alakulása konkrét területeken; információcsere és -elemzés; átfogó együttműködési stratégia kialakítása közös felügyeleti stratégiák formájában; együttműködés az operatív végrehajtás, a nyomon követés és az ellenőrzések terén; a releváns készségek és bevált gyakorlatok cseréje; valamint innovációs és kutatási tevékenységek a vámügyi szempontból releváns területeken.

(96)

A Bizottságnak elő kell segítenie továbbá a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok egy részének alkalmazását azáltal, hogy összeállítja és rendszeresen frissíti azon uniós jogszabályok jegyzékét, amelyek a vámellenőrzések alá tartozó árukra vonatkozó, a közérdekek védelmét – így például az emberi, állati vagy növényi egészség és élet, a fogyasztók és a környezet védelmét – célzó követelményeket írnak elő.

(97)

A vámhatóságok közötti együttműködés megerősítése érdekében fokozni kell a közös operatív erőfeszítéseket, hogy elő lehessen segíteni a hatékony vámellenőrzést az Unió határain. Az uniós vámhatóságnak koordinációt kell végeznie, illetve támogatnia kell az operatív koordinációt a vámügyi együttműködés terén, ideértve a kockázatkezelés területét is. Az uniós vámhatóságnak – a tagállamokkal együttműködve – meg kell terveznie, meg kell szerveznie és koordinálnia kell a vámhatóságok által az Unión belül és harmadik országokkal végzett közös ellenőrzéseket. Az Unión belüli vámhatóságok közötti együttműködés összefüggésében ez a rendelet nem érinti az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján létrehozott, a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről szóló egyezményt (27) (II. Nápolyi Egyezmény). Az uniós vámhatóságnak fenn kell tartania a szükséges együttműködést a releváns vizsgálatokat és csalás elleni tevékenységeket végző, érintett uniós és nemzeti hatóságokkal, többek között az OLAF-fal és az EPPO-val. Fontos, hogy az uniós vámhatóság együttműködjön a belső biztonság európai innovációs központjával is, amennyiben ez az uniós vámhatóság tevékenységei szempontjából releváns.

(98)

Ezen túlmenően a bevált gyakorlatok cseréje és az operatív hatékonyság fokozása érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kérelemre ideiglenesen rendelkezésre bocsássanak vámtisztviselőket egy másik tagállam vámhatóságainál történő munkavégzésre. Az ilyen ideiglenes megbízások feltételeit az érintett tagállamoknak kell meghatározniuk. Az uniós vámhatóságnak kérelemre támogatást vagy koordinációt kell nyújtania. Adott esetben iránymutatásokat vagy mintamegállapodásokat dolgozhat ki az együttműködés e formájának megkönnyítése érdekében.

(99)

Az uniós vámhatóság és az Europol számára lehetővé kell tenni a stratégiai és egyéb nem operatív információk – így például a kockázati mutatók – egymás közötti cseréjét, amennyiben az szükséges a két vagy több tagállamot érintő súlyos bűncselekmények, a terrorizmus, valamint a valamely uniós politika által szolgált közös érdeket sértő bűncselekményformák megelőzéséhez. Ezeket az információkat az uniós vámhatóság felhasználhatja kockázatelemzési célokra.

(100)

Az egyértelműség növelése, valamint a vámhatóságok és más partnerhatóságok közötti együttműködési keret hatékonyabbá tétele érdekében össze kell állítani a vámhatóságok által kínált szolgáltatások jegyzékét, amelynek egyértelműen meg kell határoznia a vámhatóságok lehetséges szerepét az egyéb vonatkozó szakpolitikáknak az Unió határain történő alkalmazásában. Emellett az uniós vámhatóságnak nyomon kell követnie az említett együttműködési keret alkalmazását. Az uniós vámhatóságnak szorosan együtt kell működnie a Bizottsággal, az OLAF-fal, más érintett uniós szervekkel és hivatalokkal, például az Europollal, az EPPO-val és a Frontexszel, valamint az uniós vámhatóság tevékenységei szempontjából releváns szakpolitikai területeken működő, szakosodott ügynökségekkel és hálózatokkal, például az uniós termékmegfelelőségi hálózattal.

(101)

Az egyre inkább összekapcsolt világban a vámdiplomácia és a nemzetközi együttműködés világszerte fontos szerepet játszik a vámhatóságok munkájában. Lehetővé kell tenni, hogy a nemzetközi együttműködés kiterjedjen a vámadatok nemzetközi megállapodások vagy autonóm uniós jogszabályok alapján, valamint megfelelő, biztonságos és szigorúan felügyelt kommunikációs eszközök – például az uniós vámadatközpont – révén történő cseréjének lehetőségére, a bizalmas információk tiszteletben tartása és a személyes adatok védelme mellett.

(102)

A szomszédos országok közötti hatékony együttműködés elengedhetetlen a vámügyi műveletek zökkenőmentes végzésének biztosításához, a jogszerű kereskedelem megkönnyítéséhez, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek és szakpolitikáinak védelméhez. Ez az együttműködés különösen fontos a közös vámügyi határátkelőhelyeken, ahol a koordinált vámellenőrzések fokozzák a hatékonyságot és a jogbiztonságot. A tagállamok számára ezért továbbra is lehetővé kell tenni, hogy kétoldalú megállapodásokat kössenek vagy tartsanak fenn szomszédos harmadik országokkal a közös határátkelőhelyeken folytatott vámügyi együttműködésről, amennyiben ezek a megállapodások összeegyeztethetők az uniós joggal. Ebbe beleértendők a valamely tagállam területén vagy egy szomszédos harmadik ország területén található közös határátkelőhelyekre vonatkozó megállapodások is, amelyeknél az érintett tagállam és az érintett szomszédos harmadik ország vámhatóságai kétoldalú megállapodás alapján alkalmazzák saját vámjogszabályaikat.

(103)

E rendeletben meg kell határozni a szankciókkal sújtandó vámjogszabálysértések minimumlistáját és a nem büntetőjogi szankciókra vonatkozó egyes szabályokat magában foglaló, a tagállamok által végrehajtandó közös keretet. Az említett jogsértések kezelésére szolgáló megfelelő intézkedéstípust a tagállamok maguk választhatják meg. Helyénvaló továbbá összeállítani azon körülmények minimumlistáját, amelyeket a tagállamoknak a nemzeti joggal összhangban kellően figyelembe kell venniük annak eldöntésekor, hogy kiszabjanak-e szankciót, valamint a szankció típusának vagy súlyosságának meghatározásakor. A Bizottságnak adott esetben nyomon kell követnie az említett rendelkezések helyes végrehajtását. A vámjogszabályok megsértése esetén alkalmazandó szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(104)

Ez a rendelet nem harmonizálja a közigazgatási szankciókra vonatkozó nemzeti eljárási szabályokat, és nem szabályozza, hogy mely hatóságok vethetnek ki szankciókat, mindaddig, amíg érvényesül a szankciók hatékonyságának, arányosságának és visszatartó erejének elve. A szankciókra vonatkozó szabályok alkalmazhatók például oly módon, hogy a szankciót közvetlenül az illetékes hatóságok szabják ki, vagy az illetékes közigazgatási hatóság kérelmére egy illetékes nemzeti bíróság szabja ki, vagy az illetékes vámhatóságok vitarendezési eljárás keretében szabják ki, és a szankció azonos hatású.

(105)

Tekintettel arra, hogy a távértékesítő importőrök központi szerepet játszanak a – többek között online platformokon és honlapokon keresztül lebonyolított – nagy mennyiségű, kis értékű import megszervezésében, koherens, arányos és visszatartó erejű szankciós keretet kell kialakítani arra az esetre, ha a távértékesítő importőrök nem tesznek eleget a kötelezettségeiknek. A szankcióknak különösen a távértékesítés során a vámjogszabályoknak való folyamatos és szisztematikus meg nem felelés esetén kell visszatartó erejűnek és hatékonynak lenniük. A szisztematikus meg nem felelés nagyságrendje, határokon átnyúló jellege és széles körű hatása indokolja, hogy e rendelet meghatározza a meg nem felelő gazdálkodó által az Unióba behozott áruk összértékén alapuló pénzbírságok szigorú minimális és maximális szintjeit, megőrizve ugyanakkor a tagállamok azon lehetőségét, hogy nemzeti jogszabályaikban további szankciókat írjanak elő. A szisztematikus meg nem felelés esetén alkalmazandó szankcióknak az egész Unióban történő harmonizációja annak a megakadályozását szolgálja, hogy a távértékesítéssel foglalkozó gazdálkodók kiválasszák a legkedvezőbb feltételeket biztosító tagállamot. A szisztematikus meg nem felelést elkövető gazdálkodókat magas kockázatú gazdálkodónak kell tekinteni, és meg kell fosztani őket minden megbízható gazdálkodói státustól és a könnyítési intézkedések igénybevételétől.

(106)

Amennyiben a szisztematikus meg nem felelés a progresszíven emelkedő, szigorú pénzbírságok kiszabása ellenére továbbra is fennáll, további szankciókat kell kiszabni. Erre az e rendeletben előírt kötelezettségek folyamatos figyelmen kívül hagyása miatt van szükség, ami aláássa a vámunió és a belső piac integritását, tisztességtelen versenyelőnyt teremt a meg nem felelő gazdálkodók számára, és kárt okozhat a fogyasztóknak. Ennek megfelelően és a vámhatóságok feladatának teljesítése érdekében szigorú szankciók egy további osztályát kell bevezetni az ilyen többszörös és szisztematikus meg nem feleléstől való visszatartás érdekében. A vámhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az ilyen magatartásra reagálva a gazdálkodó által távértékesítés útján importált összes áru szabad forgalomba bocsátását felfüggesszék. Emellett adott esetben és amennyiben azt a további szisztematikus jogsértés jellege indokolja, az érintett illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy ideiglenesen felfüggesszék a jogsértő gazdálkodó online interfészéhez való hozzáférést. E célból a jogsértésre vonatkozó információk időben történő továbbítása az érintett hatóságok részére lehetővé teszi e hatóságok számára, hogy teljes képet kapjanak a helyzetről, és biztosítsák a koordinált reagálást.

(107)

A hatékony nyomon követés és a megfelelő szintű átláthatóság lehetővé tétele érdekében a tagállami vámhatóságok által kiszabott valamennyi nem büntetőjogi szankció nyilvántartását hozzáférhetővé kell tenni az uniós vámadatközpontban. Ezekben a nyilvántartásokban fel kell tüntetni a jogsértés jellegét és a kiszabott pénzbírság összegét, illetve bármely más alkalmazott nem büntetőjogi szankció megnevezését. E központosított rendszernek biztosítania kell a jogérvényesítési gyakorlatok értékeléséhez és az esetleges piaci torzulásoknak vagy a gazdálkodók azon gyakorlatának feltárásához szükséges adatokat, hogy kiválasszák a legkedvezőbb feltételeket biztosító tagállamot.

(108)

A Bizottságnak felül kell vizsgálnia az e rendeletben foglalt, jogsértésekre és szankciókra vonatkozó rendelkezéseket annak érdekében, hogy biztosítsa a megfelelő működésüket és alkalmazásukat, valamint megelőzze a belső piac esetleges széttagoltságát vagy a gazdálkodók mentesülését a joghatóság alól. Ezt a felülvizsgálatot az uniós vámadatközpontban rögzített, a szankciókra vonatkozó adatok értékelését követően kell elvégezni, különösen akkor, ha a belső piac egyenlőtlenségeinek vagy torzulásainak kockázatára derül fény. Fontos az egyenlő versenyfeltételek biztosítása, valamint a szankciók alkalmazása terén mutatkozó szabályozási hiányosságok vagy következetlenségek kezelése.

(109)

Amennyiben a vámjogszabályok olyan megsértésére kerül sor, amely több tagállam joghatósága alá tartozik, az érintett tagállamok közötti együttműködésre van szükség. Ilyen esetekben a vámjogszabályok ugyanazon megsértése által érintett tagállamok illetékes hatóságainak az alkalmazandó joggal összhangban együtt kell működniük. Az uniós vámhatóság számára lehetővé kell tenni, hogy támogassa és megkönnyítse ezt az együttműködést.

(110)

A vámunió teljesítményét legalább évente értékelni kell annak érdekében, hogy a Bizottság a tagállamok segítségével meg tudja határozni a megfelelő szakpolitikai irányvonalakat. A Bizottság közzéteheti az értékelő jelentés nyilvános változatát. A vámhatóságoktól származó információk gyűjtését formalizálni kell és el kell mélyíteni, mivel az átfogóbb adatszolgáltatás javítaná a teljesítményértékelést, és segíthetne a gyakorlatok egységesítésében és a vámpolitikai döntések hatásának értékelésében. Ezért helyénvaló egy jogi keretet bevezetni a vámunió teljesítményének értékelése céljából. A kellően részletezett elemzés lehetővé tétele érdekében a vámtevékenységekre vonatkozó teljesítménymérést nemcsak nemzeti, hanem helyi szinten is el kell végezni.

(111)

Az uniós vámhatóságnak támogatnia kell a Bizottságot az értékelési folyamat során azáltal, hogy az uniós vámadatközpontban összegyűjti és elemzi az adatokat, és megállapítja, hogy a vámtevékenységek és műveletek hogyan segítik elő a vámunió stratégiai célkitűzéseinek és prioritásainak megvalósítását, és hogyan járulnak hozzá a vámhatóságok feladatainak teljesítéséhez. Az uniós vámhatóságnak különösen a fő tendenciákat, erősségeket, gyengeségeket, hiányosságokat és lehetséges kockázatokat kell feltárnia, és a továbbfejlesztésre vonatkozó ajánlásokat kell megfogalmaznia a Bizottság számára. Az uniós vámhatóságnak, különösen a bűnüldöző hatóságokkal való együttműködés keretében, operatív szempontból részt kell vennie az uniós szinten végzett stratégiai elemzésekben és fenyegetésértékelésekben, beleértve az Europol és a Frontex által végzetteket is.

(112)

A megbízható ellenőrzött gazdálkodókat a letelepedésük helye szerinti tagállamnak kell felügyelnie. Ettől eltérve, és felülvizsgálatot követően a megbízható ellenőrzött gazdálkodónak nem minősülő gazdálkodóknak továbbra is azon tagállam vámhatóságának felügyelete alatt kell maradniuk, amely tagállamban az áruk fizikailag találhatók. A Bizottságnak 2031. december 31-ig értékelnie kell az említett két felügyeleti modellt, a csalások felderítése és megelőzése terén mutatkozó hatékonyságuk tekintetében is. Az értékelésben a közvetett adózási szempontokat is figyelembe kell venni. A Bizottságot fel kell jogosítani arra, hogy az említett értékelés alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján határozzon arról, hogy mindkét felügyeleti modellt fenn kell-e tartani, vagy pedig minden esetben a megbízható ellenőrzött gazdálkodó letelepedési helye szerinti vámhatóságnak kell szabad forgalomba bocsátania az árukat. A vámtartozás keletkezésének helyét szintén a felelős vámhatóság meghatározásával összhangban kell szabályozni.

(113)

Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós vámszabályok továbbra is igazodjanak a gazdasági, társadalmi, politikai és technológiai fejleményekhez, valamint a gazdálkodók és a vámigazgatási szervek igényeihez, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében:

(114)

Különösen fontos, hogy a Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásával kapcsolatos előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, szakértői szinten is, többek között a Kereskedelmi Kapcsolattartó Csoporttal, és hogy ezekre a konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (28) foglalt elvekkel összhangban kerüljön sor.

(115)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következők tekintetében:

Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (29) megfelelően kell gyakorolni.

(116)

A tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni a következők elfogadásához:

(117)

Helyénvaló, hogy a Bizottság kellőképpen indokolt, rendkívül sürgős esetekben azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogadhasson el az alábbiakhoz kapcsolódóan:

(118)

Az arányosság elvével összhangban, a vámunió hathatós működésének lehetővé tételére és a közös kereskedelempolitika végrehajtására irányuló fő célkitűzések megvalósítása céljából szükséges és helyénvaló az Unió vámterületére beszállított vagy onnan kiszállított árukra alkalmazandó szabályokat és eljárásokat megállapítani. E rendelet az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban nem lépi túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket.

(119)

2031. március 1-jétől a gazdálkodóknak képesnek kell lenniük arra, hogy önkéntes alapon elkezdjék használni az uniós vámadatközpont képességeit. 2034. március 1-jéig teljes mértékben ki kell fejleszteni az uniós vámadatközpontot, és azt minden gazdálkodónak használnia kell.

(120)

E rendelet alkalmazását ambiciózusan ütemezve, de fokozatosan kell megkezdeni. Ennek megfelelően e rendelet azon rendelkezéseit, amelyek végrehajtási és felhatalmazáson alapuló hatásköröket ruháznak a Bizottságra, e rendelet hatálybalépésétől kezdve alkalmazni kell, lehetővé téve a Bizottság számára, hogy felülvizsgálja a meglévő felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokat, és adott esetben, amint e rendelet hatályba lép, az új hatáskör-átruházások és felhatalmazások alapján új felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el. Ezzel szemben annak érdekében, hogy a tagállamok és a gazdálkodók alkalmazkodni tudjanak az új szabályokhoz, e rendelet rendelkezéseinek túlnyomó többségét az e rendelet hatálybalépését követő 12 hónap elteltével kell alkalmazni. Ez magában foglalja a jelenlegi Uniós Vámkódex hatályon kívül helyezését, aminek csak az említett 12 hónapos alkalmazkodási időszak leteltével kell megtörténnie. Végezetül a távértékesítésre és az uniós vámhatóságra vonatkozó rendelkezéseket – az uniós vámhatóság jogállását és a tevékenységeinek megkezdését szabályozó rendelkezések kivételével – 2028. július 1-jétől kell alkalmazni.

(121)

A Bizottságnak mindent meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy az e rendeletben előírt felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok az e rendeletben foglalt, vonatkozó rendelkezések alkalmazásának kezdőnapját megelőzően kellő időben hatályba lépjenek ahhoz, hogy a tagállamok időben végre tudják hajtani azokat.

(122)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2023. július 11-én véleményt nyilvánított,