(1)

Amint az a politikai iránymutatásban (1) szerepel, az új Bizottság be kívánja vezetni a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok új kategóriáját, és értékelni fogja, hogy a nagyvállalatokra vonatkozó hatályos szabályozás túl megterhelő-e, aránytalan-e számukra, vagy hátráltatja-e versenyképes fejlődésüket. A „Versenyképességi iránytű az EU számára” című közleményében (2) a Bizottság vállalta, hogy javaslatot tesz a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok új fogalommeghatározására annak érdekében, hogy a szabályozás mértékét a vállalatok méretéhez igazítsa. A kkv-knál nagyobb, de a nagyvállalatoknál kisebb ilyen vállalkozásokat lefedő új kategória létrehozása nyomán az EU-ban működő vállalkozások ezrei részesülhetnek majd a testreszabott intézkedésekből.

(2)

A „Kkv-segélycsomag” című közleményében (3) a Bizottság számos intézkedést javasolt az alábbi négy fő terület vonatkozásában: a kis- és középvállalkozások (kkv-k) helyzetének megkönnyítése, a finanszírozáshoz, illetve a képzett munkaerőhöz való hozzáférésük javítása, valamint a teljes üzleti életciklusukra kiterjedő támogatásuk. Amellett, hogy ezzel a mihamarabbi segítség biztosítása, a kkv-k versenyképességének és rezilienciájának hosszú távon történő javítása, valamint a tisztességes és kkv-barát üzleti környezet előmozdítása volt a cél, a legfőbb törekvés a kkv-k közötti verseny fellendítésére és növekedésük lehetővé tételére irányult. A Bizottság ezért elkötelezetten támogatja azon vállalatok igényeit, amelyek túllépik a 2003/361/EK bizottsági ajánlás (4) kkv-fogalommeghatározásában szereplő küszöbértékeket, és egyúttal törekszik arra is, hogy a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok szélesebb körének érdekei is érvényre jussanak, ezért összehangolt fogalommeghatározást kíván kidolgozni számukra.

(3)

Egy, az EU közepes piaci tőkeértékű vállalatainak feltérképezésére, mérésére és bemutatására irányuló tanulmány (5) kimutatta, hogy a közepes piaci tőkeértékű vállalatok (az úgynevezett „mid-cap”-ek) az üzleti szektor olyan szegmensét képviselik, amely egyrészt egyértelműen elkülönül a kkv-kétól, másrészt viszont a nagyvállalatokétól is. Bár a közepes piaci tőkeértékű vállalatok életerősebbek, általában gyorsabban növekednek, innovatívabbak és könnyebben boldogulnak a digitalizációval, mint a kkv-k, ők is hasonló kihívásokkal szembesülnek, így például adminisztratív terhekkel vagy a szakképzett munkaerő hiányával. A fő teljesítményterületeken azonban elmaradnak a nagyvállalatok mögött. Egy ilyen fogalommeghatározásra már csak azért is szükség van, hogy a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok sajátos igényeit kiszolgálni kívánó szakpolitikai intézkedések között nagyobb legyen az összhang. Ezért helyénvaló uniós szinten kidolgozni a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok hivatalos fogalommeghatározását, hogy az előkészítse a terepet a vállalatok e konkrét üzleti szegmensére összpontosító szakpolitikai intézkedések számára.

(4)

Az általános csoportmentességi rendelet (6) és a kockázatfinanszírozásról szóló iránymutatás (7) már alkalmazza a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalkozások fogalommeghatározását azon azonosított piaci hiányosságok tekintetében, amelyek nemzeti forrásokból származó célzott állami pénzügyi támogatással kezelhetők. A kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok általános fogalommeghatározásának célja azonban nem önmagában az állami támogatási szabályokban használt fogalommeghatározás megismétlése, hanem az, hogy olyan célzott szakpolitikai támogatás alapjául szolgáljon, amely segíthet a vállalatoknak tevékenységük kiterjesztésében a releváns és fontos ágazatokban. A kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok ezen ajánlásban foglalt fogalommeghatározása nem érinti az állami támogatással összefüggésben megfelelőnek ítélt küszöbértékeket.

(5)

Több tagállam, például Franciaország és Németország (8) már bevezetett olyan fogalommeghatározásokat, amelyek lefedik azokat a cégeket, amelyek sem kkv-nak, sem nagyvállalatnak nem minősülnek. A belső határok nélküli uniós egységes piac logikáját követve a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatokra vonatkozó közös kritériumrendszer alkalmazása Unió-szerte elősegítené, hogy a különféle vállalkozások azonos megítélés alá essenek és egyenlő versenyfeltételeket élvezzenek.

(6)

A kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatokat segítő nemzeti és uniós intézkedések között széles körű kölcsönhatás áll fenn, például a strukturális alapokkal vagy a kutatással kapcsolatban. Ezért fontos elkerülni az olyan helyzeteket, amikor az Unió az intézkedéseit a vállalkozások egy adott kategóriájára összpontosítja, a tagállamok pedig egy másikra. A kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatokra irányuló szakpolitikai intézkedések koherenciájának és hatékonyságának javítása érdekében szintén ajánlott, hogy a Bizottság, a tagállamok, az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Beruházási Alap (EBA) közös fogalommeghatározást használjanak. Erre azért is szükség van, hogy mérsékelni lehessen a verseny torzulásának esetleges kockázatait.

(7)

A 651/2014/EU bizottsági rendelet (9) 2. cikkének 103e. pontja és a kockázatfinanszírozási célú befektetések előmozdítását szolgáló állami támogatásokról szóló bizottsági iránymutatás (10) már tartalmazza a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok fogalommeghatározását. Fontos, hogy építsünk a már megszerzett tapasztalatokra és szakértelemre, amikor a vállalkozások e konkrét szegmensének támogatását általánosan érvényre akarjuk juttatni. Mindazonáltal a jelenlegi gazdasági környezetben, a vállalkozások bővítésének hatékonyabb támogatása és minél több vállalkozás lefedése érdekében a fogalommeghatározásnak mindazokat a vállalkozásokat magában kell foglalnia, amelyek mérete a kkv-k méretének (11) legfeljebb háromszorosa.

(8)

A kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatokra való összpontosítás oka abban keresendő, hogy az „Iránymutatás a kockázatfinanszírozási célú befektetések előmozdítása érdekében nyújtott állami támogatási intézkedésekre vonatkozóan” című bizottsági közlemény 2014. évi hatásvizsgálata (12) a „finanszírozási hiányt” olyan piaci hiányosságként azonosította, amely a kkv-kat nemcsak a korai magvető és induló életszakaszukban érinti, hanem később, terjeszkedésük és növekedésük során is. A jelentés egyértelművé tette, hogy egyes esetekben a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok – amennyiben még mindig növekedési szakaszban vannak – ugyanazzal a piaci hiányossággal szembesülhetnek, mint a kkv-k.

(9)

Annak érdekében, hogy a vállalkozások zökkenőmentesen átléphessenek a kkv-szegmensből a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok szegmensébe, fontos, hogy mind a kkv-kra, mind a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatokra vonatkozó fogalommeghatározások ugyanazokra az elvekre épüljenek, és hogy ne legyen átfedés a két fogalommeghatározás között. Annak meghatározása, hogy mi minősül kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatnak, azért is szükséges, hogy biztosított legyen a szakpolitikák közötti összhang, és könnyebb legyen az átmenet a kkv-k fogalommeghatározását kinövő vállalatok számára.

(10)

Az EUMSZ 54., 101. és 102. cikkével összhangban jogi formájától függetlenül vállalkozásnak minősül minden olyan jogalany, amely gazdasági tevékenységet folytat, beleértve a gazdasági tevékenységet rendszeresen folytató partnerségeket vagy egyesületeket is.

(11)

Az alkalmazottak számának kritériuma (az „alkalmazotti létszám kritérium”) a legfontosabb, és a legfőbb kritériumként ezt kell szem előtt tartani. Mindazonáltal kiegészítő pénzügyi kritériumokat is be kell vezetni ahhoz, hogy a fogalommeghatározásból ki lehessen zárni azokat a vállalkozásokat, amelyek üzleti forgalmuk alapján rendkívül nagy pénzügyi volumennel, mérlegük alapján pedig rendkívül nagy eszközállománnyal rendelkeznek. A forgalmi adatokat nem volna helyes egyedüli pénzügyi kritériumként alkalmazni, mivel a kereskedelem és a forgalmazás ágazatában tevékenykedő vállalkozások jellegüknél fogva nagyobb forgalmat bonyolítanak, mint a feldolgozóipari vállalkozások. Ezért a forgalomra vonatkozó kritériumot össze kell kapcsolni a mérlegfőösszegével, azzal a kritériummal, amely tükrözi az üzleti vállalkozás összvagyonát; és egy vállalkozást csak akkor lenne helyénvaló kizárni a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok fogalommeghatározásából, ha annak forgalma és mérlege egyaránt meghaladja a felső határértékeket.

(12)

A pénzügyi és az alkalmazottak számára vonatkozó felső határértékek maximális értékként értelmezendők. A tagállamok, az EBB és az EBA a melléklet 2. pontjában meghatározott uniós felső határértékeknél alacsonyabbakat is megállapíthatnak, amennyiben intézkedéseiket a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok egy meghatározott szegmensének szánják. Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében a tagállamok, az EBB és az EBA megtehetik, hogy adott esetben – a versenyjogra és az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogi szabályok sérelme nélkül – az alkalmazotti létszámot használják egyetlen kritériumként szakpolitikai intézkedéseik végrehajtása során.

(13)

Annak érdekében, hogy pontosabb képet nyerjünk a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok gazdasági helyzetéről, valamint kizárhassuk a valóban kis méretű „mid-cap”-ek gazdasági erejét túllépő vállalkozások csoportjait e kategóriából, különbséget kell tenni a vállalkozások különböző csoportjai között az alapján, hogy a vállalkozások önállóak-e, vannak-e irányítói helyzetben nem levő leányvállalataik (partnervállalkozások), illetve kapcsolódnak-e más vállalkozásokhoz. A 2003/361/EK ajánlásban foglalt, a részesedésre vonatkozó 25 %-os határt, amely alatt egy vállalkozás önállónak tekintendő, a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok fogalommeghatározásában is fenn kell tartani.

(14)

A vállalkozások kkv-nál nagyobb méretűre való növekedésének, a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok tőkefinanszírozásának, valamint a vidékfejlesztésnek és a helyi szinten megvalósuló fejlesztéseknek az előmozdítása érdekében indokolt úgy rendelkezni, hogy egy vállalkozás annak ellenére önállónak minősülhessen, hogy bizonyos típusú befektetők, akik egyébként pozitív szerepet játszanak a vállalkozásalapítás és -finanszírozás szempontjából, abban 25 %-os vagy annál nagyobb részesedéssel rendelkeznek. Ez az úgynevezett „üzleti angyalok” (olyan egyének vagy egyének csoportjai, akik rendszeres üzleti tevékenységként kockázatitőke-befektetéssel foglalkoznak) 5 000 000 EUR-ig terjedő befektetéseire is vonatkozik, mivel azok – más kockázatitőke-befektetőkhöz képest – különösen értékes üzletvezetési tapasztalatokkal, készségekkel és kapcsolatokkal gyarapítják az adott vállalkozót. Tulajdonviszonyt megtestesítő befektetésükkel kiegészítik a kockázatitőke-befektetők tevékenységét is.

(15)

Annak érdekében, hogy az innovatív vállalkozások továbbra is részesülhessenek alternatív befektetési alapokból – például kockázatitőke-alapokból vagy magántőkealapokból – származó finanszírozásban működésük vagy növekedésük finanszírozása céljából, az ilyen szervezeteket nem indokolt kapcsolt vállalkozásnak tekinteni az ezen ajánlásban meghatározott alkalmazotti létszám és pénzügyi határértékek kiszámítása alkalmazásában. A kockázatitőke-alapok vagy magántőke-alapok innovatív vállalkozásokba történő befektetései esetében alkalmazott jelenlegi piaci gyakorlatok figyelembevétele érdekében helyénvaló egyértelművé tenni, hogy amennyiben a vállalkozások, az alternatív befektetési alapok és a kezelőik külön számviteli nyilvántartást vezetnek, és amennyiben az alternatív befektetési alap előre meghatározott befektetési stratégiával rendelkezik a vállalkozásból való kilépésre, többek között a vállalkozás értékének a vállalkozás értékesítésével vagy más módon történő realizálásával, az ilyen szervezeteket nem indokolt kapcsolt vállalkozásnak tekinteni.

(16)

Az egyszerűség kedvéért a tagállamoknak és a vállalkozásoknak a „kapcsolt vállalkozások” fogalmának meghatározása során a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) 22. cikkében meghatározott feltételeket kell alkalmazniuk, amennyiben ezek a feltételek megfelelnek ezen ajánlás céljainak. A kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatokba történő, tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések ösztönzése érdekében bizonyos típusú befektetők esetében vélelmezni kell, hogy nem gyakorolnak meghatározó befolyást a szóban forgó vállalkozásra, amennyiben ezek a befektetők a 2013/34/EU irányelv 2. cikkének 15. pontjában foglalt rendelkezésekkel összhangban sem közvetlenül, sem közvetve nem vesznek részt a vállalkozás irányításában.

(17)

Szükség esetén figyelembe kell venni azokat a kapcsolatokat is, amelyek a vállalkozások között természetes személyeken keresztül állnak fenn, annak biztosítására, hogy a különböző kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok érdekében foganatosított szabályokból és intézkedésekből származó előnyöket ténylegesen csak azok a vállalkozások élvezhessék, amelyeknek valóban szükségük van ezekre. Annak érdekében, hogy a fenti esetek vizsgálatát szigorúan a minimálisra korlátozzuk, az ilyen kapcsolatok vizsgálatát az érintett piacra, illetve a szomszédos piacokra kell korlátozni – hivatkozva szükség esetén az „érintett piac” közösségi versenyjogi értelemben vett meghatározásáról szóló bizottsági közleményre (14).

(18)

Annak elkerülésére, hogy egy-egy tagállam különböző közjogi szervei között önkényes megkülönböztetések legyenek, valamint tekintettel a jogbiztonság iránti igényre, szükség van annak megerősítésére, hogy az a vállalkozás, amelynek tőkéje vagy szavazati jogai felett legalább 25 %-ban valamely közjogi szerv rendelkezik, nem minősül kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatnak.

(19)

A vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében, valamint a „kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalat” státuszhoz kötött ügyek adminisztratív elintézésének egyszerűsítése és meggyorsítása érdekében helyénvaló engedélyezni a vállalkozások számára, hogy bizonyos adataik megerősítésére hivatalos nyilatkozatokat használhassanak.

(20)

Részletesen meg kell határozni, hogy az alkalmazotti létszámnak milyen összetételűnek kell lennie ahhoz, hogy a vállalkozást kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatnak lehessen tekinteni. A szakképzés fejlesztésének előmozdítása érdekében a személyzet létszámának kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni a gyakornokokat és a szakképzési szerződéssel rendelkező tanulószerződéses diákokat. Hasonlóképpen, a szülési vagy szülői szabadság időszakait sem kell beszámítani a személyzet létszámának megállapításakor.

(21)

A más vállalkozásokhoz fűződő viszonyuk és az azokban való részvételük szerint meghatározott különféle vállalkozástípusok – önálló, partner- vagy kapcsolt vállalkozások – az integráció objektíve eltérő fokozatainak felelnek meg. Indokolt ezért azt ajánlani, hogy minden egyes vállalkozástípus esetében külön eljárások legyenek alkalmazandók a tevékenységeiket és gazdasági erejüket bemutató mennyiségek kiszámolásához.

(22)

Annak érdekében, hogy a Bizottság figyelemmel tudja kísérni a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok ezen ajánlásban szereplő fogalommeghatározásának vagy az arra való hivatkozásnak a használatát, a tagállamokat, az EBB-t és az EBA-t fel kell kérni arra, hogy tájékoztassák a Bizottságot a fogalom használatáról vagy az arra való hivatkozásokról.

(23)

Ahhoz, hogy a Bizottság e fogalommeghatározás figyelembevételével tudjon statisztikákat előállítani, további információkat kell gyűjteni a méretkritériumokra (forgalom, mérlegfőösszeg) vonatkozóan. A további felmérések elkerülése és a vállalkozások terheinek csökkentése érdekében a nemzeti statisztikai hatóságok számára fenntartható hozzáférést kell biztosítani a tagállamok megfelelő közigazgatási adatforrásaihoz,